- Magyar testvérek! Az imént, amikor végignéztem a nemzeti munkahét felvonulását, eszembe jutott, hogy a cseh köztársaság ünnepén tankokkal és fegyverekkel vonultak fel. Mi magyarok – akik a békét komolyan kivánjuk és akarjuk – most a munka tankjaival és az alkotás fegyvereivel lépünk a világ elé: így kívánjuk bizonyítani, hogy ez a nemzet élni akar és élni tud. Amikor a békereviziót hivatalos magyar kormányprogrammá tettem, tudtam, hogy ez a kérdés leglényegesebb pontja a magyar életnek. Nehéz időket élünk, sötétség borítja a magyar jelent és nem könnyű megtalálunk azt az utat, amely a magyar jövő felé vezet…

Éles közbekiáltás szakítja meg a miniszterelnököt: „Éljen a titkos választójog!”

Gömbös Gyula egy pillanatig megáll, pillantásával keresi a közbeszólót, azután válaszol:
- Ez az általános, titkos és egyenlő demokrácia, a „a nyugati” demokrácia, ez az úgynevezett „gersli demokrácia” (derültség) már egyszer elvezetett oda, hogy ez a nemzet majdnem elveszített mindent. Nem erről van most szó, nem jelszavakról, amelyek egyszer már elpusztították ezt a hazát, hanem alkotó harmonikus munkáról, egymás megértéséről.

Az úgynevezett általános, titkos gersli rendszer mindenütt a világon lealkonyodóban van! Ennek helyébe mi az öncélú magyar gondolatot tesszük és mindazt, ami a nemzetnek erőt ad, nem pedig azt, ami társadalmi osztályokra való elkülönülés által szétbontja a nemzetet éppen abban a pillanatban, amikor nagy célok felé kell fordítani tekintetünket. (Viharos éljenzés) Köszönöm az éljenzést, de nem azért jöttem ide, hogy éljenezzetek, hanem azért, hogy elmondjam véleményemet az országos és a fővárosi politikáról.

Ez a első eset, hogy a nemzeti egység pártjának országos szervezetei tisztelegnek a főváros polgársága előtt. Ezek a vidéki szervezetek elismerik a főváros vezető szerepét politikai, gazdasági, kulturális szempontból, de azt kérik tőle velem együtt, hogy legyen ízig-vérig magyar! Ez a főváros a világ egyik legszebb városa és földrajzi fekvésénél fogva nemcsak magyar, hanem nagy nemzetközi jelentősége is van. Én azért mentem a vidékre, azért szerveztem meg a nemzeti egység pártjának 3800 vidéki szervezetét, mert az ő élükön akartam bejelenteni itt Budapesten, hogy a vidéki tömegek azt kívánják: a főváros is csatlakozzék a nemzeti egység mozgalmához.

Én itt a fővárosban egy nagy nemzeti pártot kívánok, amely a főváros pártokra szakadottságát kiegyensúlyozza és nagy alkotásokra képtelen életét megtermékenyíti.

E nagy eggyéforradásban egyelőre a munkásság kissé távolabb áll tőlünk, pedig a munkás rendkívül közeláll a lelkemhez és szívemhez. Nem tudok elképzelni a nemzet életében olyan harmonikus munkát, amelyből a munkás hiányzik. A magántulajdon alapján állok, de hangsúlyozom, hogy a tőkének, a munkaadónak meg kell a munkást értenie. A munkáskérdést nem tekintem rendőri kérdésnek, a munkástársadalmat minden irányban be kell kapcsolni a nemzeti építőmunkába, hogy velük érjük el a magyar feltámadást.

A magyar munkásság ne külföldön keressen testvéreket és barátokat, de itt Magyarországon találja meg testvéreit, elsősorban a magyar miniszterelnökben, aki testvéri szeretettel fog minden magyar munkáskérdéssel foglalkozni. Eljön az ideje, nincs is olyan messze, amikor a magyar munkásság végkép otthagyja a vörös rongyot és velem, velünk, polgári társadalommal együtt fog menetelni a magyar feltámadás felé. Én azt ajánlom azoknak a munkásvezéreknek, akik túlságosan hangoztatják a nemzetközséget, akik túlságosan kerülik a nemzeti gondolatot, csomagoljanak! A nemzet egyetemes és a magyar munkásság egy test és egy lélek vele és annak, aki ez ellen a gondolat ellen fordul, - el kell utaznia valahová.

Taps, éljenzés tör fel a tömegből és percekre megszakítja a miniszterelnök beszédét.

- Van még mondanivalóm! – folytatja Gömbös. – Vannak olyanok is a fővárosban, akik vallási jelszavakkal játszanak. (Viharos felkiáltások: Le velük! Le velük!) Egyikük sem tehet arról, hogy katolikus vagy protestáns magyarnak született, törvényeink sem nézik, ki milyen templomban imádkozik.

Nem szeretek külföldi példákra hivatkozni, de mégis megemlítem, hogy a 65 milliós hatalmas protestáns Németország nem kutatja azt, hogy vezére, a birodalmi kancellár katolikus-e vagy protestáns, hanem egyszerűen csak azt nézi, hogy a német nemzetet előreviszi a történelem útján.

Nálunk pedig, Magyarországon – és ezt ne tévesszük szem elől – a nemzet tagja minden magyar ember, akár katolikus, akár protestáns, akár pedig zsidó.

Nyugodt lélekkel állíthatom, hogy az élet önmagától kiküszöböli a felekezeti differenciákat és helyreállítja a helyes arányt az egyes felekezet között.