A világ a válságból feltétlenül kifelé halad. Ma már majdnem bizonyos, hogy a mélypontot a mult év őszén értük el, de a válság politikai kihatásai akkor kezdtek teljes erővel érvényesülni, amikor a krízis vonala már emelkedni kezdett. Igy a gazdasági és politikai vonal egymástól lényegesen eltávolodott, a javulás gazdasági feltételei már adva vannak, de a politikai biztonság még mindig hiányzik.

Hogyan vállalkozzon a tőke, amely milliárdszámra hever gyümölcsözetlenül a francia, svájci és holland bankok trezorjaiban, mikor egy év alatt kétszer fenyegette Európát újabb háború veszedelme? A nagytőke ma már türelmetlenül, mozogni és keresni óhajt s úgylátszik, hogy keresni ma már inkább a békén, mint a háborún lehet. Ezért hódít ma mind szélesebb körökben az a felfogás, hogy Hitlerrel tárgyalni kell és meg kell egyezni.

Hitler és Francois-Poncet megbeszélésének részleteiről nem adnak ki ugyan hivatalos jelentést, az Echo de Paris berlini tudósítója azonban úgy értesül, hogy Hitler a francia-német kapcsolatok gyors megjavítása érdekébe elsősorban a Saar-kérdés rendezését tartotta szükségesnek és hajlandónak mutatkozott arra, hogy ezt a kérdést a francia érdekek tekintetbevételével barátságos úton oldják meg és tekintsenek el az 1935-re kitűzött népszavazástól.

Ezzel szemben azt kívánta, hogy a leszerelés kérdésében a németek minőségi és mennyiségi követeléseit egyaránt vegyék tekintetbe.

Szenzációszáma megy, hogy míg egyrészt szombaton Francois-Poncet berlini francia nagykövet Hitlerrel tárgyalt, addig vasárnap Roland Köster párizsi német nagykövet a francia külügyminisztériumban tett hosszú látogatást.

Mindenki azt várja, hogy a berlini és a párizsi megbeszélés nyomán most már hamarosan sor kerül a közvetlen német-francia megbeszélések formális elindítására.