A rejtélyes kísérlet a következő: Egy jól megvilágított szobában ül a kísérleti médium az asztalnál. Az asztalon kis faállvány, olyan mint egy akasztófa, csakhogy kötél helyett hajszálfinom acéldrót lóg le róla. A drót végén kis súly, a milliméter tizedrésze, tán. A kísérlet célja: az emberi testben lappangó, mindmáig felderítetlen „od”-sugarak rejtélyének tisztázása.

Mi az „od”-sugár? Nézzük a kísérletet. A médium feláll. A hajszálfinom acéldrót és rajta a kis súly teljes nyugalmi állapotban van. A médium most kiterjesztett tenyerét a dróthoz közelíti. Pár percnyi lélekzetállító várakozás aztán az acéldrót és a kis súly váratlanul megmozdul és kileng. A médium keze felé közeledik, mintha láthatatlan mágneses erő vonzaná. Így tart ez két-három percig, az acéldrót kilengése szabad szemmel is jót megállapítható s a kis drótinga ferdén függ a levegőben.

Aztán a médium hátatfordít és az inga visszabillen. Mi történt itt? Milyen mágneses fluidum sugárzott a médium kezéből? Transzállapotról, spiritizmusról, hipnotikus jelenségről szó sincs. A testünkben láthatatlan sugarak rejtőznek s ez az „od”.

Az élő test láthatatlan sugarai a legérdekesebb és legrejtélyesebb jelenségek közé tartoznak. Egy bécsi kutató. Reichenbach báró volt az első, aki az „od” felkutatása körül úttörő munkásságot végzett. Mert az ilyen titokzatos sugaraknak nem csak mágneses, de elektromos, sőt fényhatásai is vannak.

Évek hosszú során át médiumok százainak segítségével kísérletezett az „od”-sugarakkal Reichenbach báró. Az ő megállapítása szerint elsősorban érzékenylelkű emberek, különösen spiritiszta médiumok teste bocsátja ki intenzíven ezeket a sugarakat. Fényjelenségeket pláne csak hisztériára hajlamos embereknél tapasztaltak. A felfedező állítása szerint az „od” tüneménye az ember lelkének különleges sajátságaival áll összefüggésben és egyes esetekben annyira erősödhet hogy például az illető médium homloka körül fénylő kört állapíthatunk meg.

Reichenbach kutatásait a tudomány egyáltalán nem vette komolyan, sőt lépten-nyomon kigúnyolták azt. Közben azonban Franciaországban és Angliában igen érdekes kísérleteket folytattak az odsugarak láthatóvá, sőt mérhetővé tételére. Egy Joire nevű francia kutató különleges mérőszerkezetet konstruált, a biométert, mely a láthatatlan sugarak erősségét az egyes embereknél pontosan meg tudta mérni.

Egy Kilner nevű angol orvos pedig furcsa szemüveget talált fel, melynek segítségével állítólag az odsugárzás mindenki számára láthatóvá vált. Ez a szemüveg két üvegcilinderből állt s a cilinderek mindegyike különleges vegyi összetételű folyadékot tartalmazott. Mindezeket a kísérleti eredményeket azonban erősen kétségbevonták.

Egy Darjet nevű francia őrnagy kísérletei voltak azonban a legérdekesebbek. Darjet kísérletei során orra a következtetésre jutott, hogy az emberi szervezet, különösképpen azonban az agyvető a gondolkodás munkája alatt sugarakat bocsát ki magából, melyek a megfelelően érzékeny fotografálólemezt megsötétítik. Óriási feltűnést keltett az őrnagy állítása, annál is inkább, mert egész csomó „gondolat-fotográfiát” is mutatott be. - Sikerült lefényképeznem az emberi gondolatot - dicsekedett Darjet.

Hogyan? Az emberi gondolatot le lehet fényképezni? Ezt Ferhow nevű osztrák kutató megismételte Darjet kísérleteit és pár esetben neki is sikerült a fényképezés. A gondolat sugaraiban azonban általában kételkedik a tudomány. Egy érdekes feltevés szerint azonban a gondolkozás munkáját az agyvelőben elektromagnetikus tünemények kísérik s ez lenne a gondolatsugarak magyarázata is.

Nem mindennapi érdekességűek Hubert Motey, bécsi kutató kísérletei sem, melyek során egy új sugarat, az úgynevezett V-sugarat fedezte fel az emberi testben. Matey kísérleteit tudományos körökben is komolyan veszik, mert komoly emberek ellenőrzése mellett sikerült fotografálólemez segítségével bebizonyítania, hogy az emberi kéz ujjainak vége és a tenyér fixirozható sugarakat, úgynevezett V-sugarakat bocsátanak ki.

Helyettünk azonban beszéljen az érdekes tudományos jelentés, melyet a kísérletről kiadtak: A fotografáló lemezek megvilágításának kísérlete a kéz kisugárzása által kibocsátott fénnyel teljes mértékben sikerült és döntő bizonyítékot jelent. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy kezük láthatatlan sugarait egyes emberek akaratukkal is tudják irányítani és befolyásolni, azonban csak akkor, ha évekig kísérleteztek és évekig nevelték akaratukat ebben az irányban.

Még ebben az esetben sem sikerül azonban minden kísérlet, mert a médium lelki akarata mellett egyes napszakoknak is döntő fontosságuk van. Így például a V-sugarak előhívására legalkalmasabb időpont délután 3 és 5 óra között van, délelőtt 10-12-ig például már kevésbé sikerülnek a kísérletek. Az esti órákban gyakran jelentkeztek a láthatatlan sugarak, azonban csak abban az esetben, ha a kísérletező egész nap pihent és teste, valamint szelleme nem fáradt el a mindennapi munkában.

Az emésztés ideje alatt egyetlen kísérlet sem sikerült, aminthogy például tele gyomorral a szellemi munka is nehézkessé válik. Érdekes, hogy a lelki felindulás, bosszúság, szomorúság, valamint a fáradtság szintén lehetetlenné teszik az eredményes kísérletet. Furcsa hogy például pozitív eredményt akkor sem sikerül elérni, ha a médiumnak izomláza van s ezért sportember eleve alkalmatlan médium.

Igen sok kísérletezés volt szükséges, míg a megfelelő lemezt is ki tudták választani. Így például Röntgen-filmek egyáltalán nem mutattak semmi elváltozást s a normális filmek is csak akkor, ha fény erősségük 18 fok felett állt. Rendkívül érdekesen viselkedtek ezek a titokzatos sugarak. Fémeken például egyáltalán nem hatoltak keresztül, ellenben az üveg, a celophan, sőt a papír is keresztülbocsátja az emberi kéz és ujjak sugarait.

A V-sugarak az orvostudományt is bonyolult kérdés elé állítják. Megállapították ugyanis, hogy az emberi akarattal élőidézett s kormányzott V-sugárzással egyik ember a másikra hatni is tud. Fájdalmakat tud csillapítani, vérnyomást szabályozni, ideges zavarokat kiküszöbölni. Vajjon a sashalmi delejesasszonynak nincs-e köze a V-sugarakhoz?

A tudomány ma még nem mondta ki ebben az ügyben a döntő szót, annyi azonban valószínűnek látszik, hogy a V sugarakat az emberi szellem és akaraterő összpontosítása hívja elő és hogy ezek a sugárzások lényegesen különböznek példa Reichenbach báró „od”-sugárzásaitól.

A fellevés szerint minden ember keze bocsát ki magából ilyen sugarakat, a fotografáló lemez ezeket azonban csak abban az esetben tudja megörökíteni, ha az illető akaratát és szellemi képességeit megfelelően koncentrálni tudja. Íme ez az emberi test, a kéz titokzatos sugarainak, a V-sugaraknak története.