KISEBB BIRÁLATOK

Babits Mihály a Nyugat egyik nemrégi számában újabb irodalmi jelenségeket összefoglaló tanulmányában megemlékezett már Radnóti új verskötetéről. Hibákra mutatott rá, de jelezte, hogy Radnótit tehetségesnek és költőnek tartja. A kötet jó oldalaira, tanulmányának sajátos témája miatt, nem terjeszkedett ki. Hadd essen most itt szó arról, ami Radnóti új verseinek erőssége és értéke. Szeretem Radnóti Miklós verseit. Szeretem azt a komoly és alig észrevehető pátoszt, mely strófáiból kicseng. Ez nem a szokásos, kissé ódai hang, mely együtt jár a bukolikus költészettel.

Önkéntelen pátosz ez, a tömegek mozgásának, a társadalmi események történésének természetes, hogy úgy mondjam, potenciális pátosza. Radnóti verseiben a természeti elemek, a virágok, az állatok, a hegyek, a szél rendszerint emberi hangulatok, érzések és igen gyakran szociális események szimbolumai. Szellő, holdfény szagok aktív forradalmárokká válnak ebben a strófában:

ó, tavaszra már zöldkontyu
csemetefákat is csemeteszellők
agitálnak
és késeket hordoz a szaladó holdfény
majd
a guggoló méla szagoknak!

A társadalom és a természet egységbe olvadnak Radnótinál. A természet nála szakadatlan kís forradalmak és harcok végtelen szövevénye és a társadalmi forradalom: természeti jelenség. Az utóbbira példa ez a néhány szép sor:

fizessetek nékem két erős cipőt és
elmegyek napnak Indiába sütni, hol
fehér uccákon reggel a lázadás szalad
szép rőt haján a fiatal tömegekkel!

vagy elmegyek fényleni hónak az
erdélyi
tetőkre, hol balladák himzett
szoknyáit
fujja feketén éjjel a szél, mert szél
se fuj itt már!

"Személyes" versek ezek és mégis kórusként hatnak. Talán ez teszi őket vonzóvá és hatásossá. Emberi írások. Forradalmiságuk nem elhatározott és szárazon programszerű, hanem a költő pszichéjének szerves része. Radnóti új kötete felfelé mutat az értékes fiatal költő eddigi rövid fejlődési vonalában.