Korcsmáros Nándor vígjátéka a Nemzeti Színházban

Féltékenységi komédia, amelyben előbb az asszony féltékeny, aztán a férjet teszi féltékennyé, valóságok látszatokkal keverednek, mindkét részről majdnem minden megtörténik és nem történik meg semmi. A cselekvény erőltetett helyzeteken keresztül, ingadozva halad a vég felé, nem tudva nélkülözni bizonyos primitív eszközöket, mint például a paraven-t, amely mögé hol az egyik, hol a másik szereplő van elbújtatva, amíg nagy nehezen, egy jóindulatú raisonneur segítségével eljut az összeveszett házasfelek kibéküléséhez, ami inkább vég, mint cél, mert csak befejezi a darabot anélkül, hogy valamit elérne.

Erre a dialogusban egy szerelmi és házassági filozófia-féle van ráépítve, anélkül, hogy az alap és az építmény között szerves kapcsolat tudna létrejönni. Az író részéről egy jószándék, amely nem járt sikerrel, a színház részéről egy talán egész történetében példátlan szezon stílszerű befejezése. A hanyag és egyenetlen előadásból ki kell emelni Táray Ferenc vendégszereplését, akit szívesen látunk a Nemzeti Színház színpadán. Aczél Ilona nem egészen neki való helyzetből vágja ki magát bravúras eleganciával.