A gyapju ára – ugy, mint mindenféle mezőgazdasági terményé – nagyon alacsony.
De a kisgazdák és felesjuhászok nyájának termékét még alacsonyabb áron veszik a kereskedők, mint az uradalmakét. Most a juhnyirás idejében érdemes e kérdés okaival foglalkozni.

Megkérdeztünk erre nézve egy gyapjukereskedőt, ki a következő választ adta:
A kisgazdák juhairól lenyirt gyapju, melyet mi kereskedők röviden „paraszt-gyapju” néven szoktunk emlegetni, legtöbbször durvább, mint amilyent a magyar gyapjupiac értékesiteni tud. Az ugynevezett B finomságu gyapjut az európai gyárak Ausztriából és Délafrikából oly olcsón és oly tiszta minőségben kapják, hogy ezt tőlünk alig veszik meg, vagy ha hosszas kínálat után mégis hajlanak erre, akkor csak potom áron vásárolják össze. A magyar paraszt-gyapju tehát legyen finomabb, amit finom uradalmi kosok vétele utján könnyen elérnek kisgazdáink.

A második főhiba az áru „kiegyenlítetlen” volta.
Ez alatt azt kell érteni, hogy a még kicsi nyájakban is van finom merinó mellett durva fésüs, sőt cigája és racka is. A gyáros csak egynemü tételekért ad megfelelő árat. Az ilyen vegyes gyapjutömeget osztályoznia kell és – ami még sulyosabb – egy részét nem használhatja, tehát azt neki is tovább kell adnia. Az osztályozás költségét és az eladásból folyó esetleges veszteségét eleve leszámitja a vételárból.

További hiba, hogy a gyapju nem mindig fehér, hanem sokszor barna, fekete, tarka és a ganajlétől sárgult bundák is vannak a jobbak közt. Már pedig a gyáros csak a kimosott állapotban fehér szinü gyapjut becsüli, mert ezt mindenféle szinüre meg tudja festeni.

Végre sulyos hibának, sőt bünnek kell bélyegeznem, hogy sok lelkiismeretlen juhtenyésztő izzasztottan, tehát nedvesen zsákolja a lenyirt bundákat, továbbá a szennyes koloncokat is bedobálja a gyapjuzsákba, mert ugy gondolkodik, hogy annál többet nyom a megtöltött zsák s igy több pénzt kap érte. Pedig téved! A kereskedő és a gyáros „látatlanban” gyapjut nem vesz. Ők felbontják a zsákokat s elég tapasztalatuk van annak megbecsülésére, hogy mennyi abban az értéktelen víz, a trágyaértékü kolonc és mennyi a pénzértékü gyapju! Ez az oka annak, hogy azonos finomságu gyapjutételek egyikéért 120 fillért, másikáért 70 fillért kap a termelő. Az első tiszta, az utóbbi szennyes és nedves volt.

Az utolsó hibát azért jeleztem bünös eredetünek, mert ez leginkább rontja a magyar paraszt-gyapju becsületét és igy kellő értékesülését. A józan és becsületes juhtartók saját érdekükben cselekednének, ha társaiknak megmagyaráznák a gyapjuzsákolás becsületes voltának szükségességét.