Az elfelejtett június 4-ike
Hiába volt vasárnap, piros pünkösd napja, a tavaszi ragyogásban, a kórzókon és a napsütötte hegytetőkön megálltunk egy pillanatra és a szívünk gyászdobja így dobolt: június negyedike!.... Nem volt ebben a széjjelszabdalt országban ember, aki az ünnepi vigasságok közepén el ne borult volna, mikor eszébe jutott, hogy piros pünkösd napján, június 4-én tizenharmadszor tért vissza Trianon évfordulója. Az egyes ember, akárki legyen is, akármilyen rendű-rangú, foglalkozású tagja a nemzetnek, komolyan maga elé nézett és azt sóhajtotta: Trianon…

Csak éppen mintha a hivatalos Magyarország feledkezett volna meg, ami mindannyiunknak közös gyásza: a trianoni évfordulóról. Nem láttuk a gyászlobogókat a hivatalos épületeken, még a hivatalos lap is megfeledkezett a gyászos emlékezetű tizenharmadik évfordulóról.

Moscickit, Lengyelország elnökét, újból beiktatták méltóságába

Varsóból jelentik: Pünkösd vasárnapján iktatták be méltóságába Moscickit, akit újabb hét évre a lengyel köztársaság elnökévé választottak. A fényes beiktatási ünnepség a varsói ősi lengyel királyi udvarban folyt le a kormány, a szejm, a szenátus, a hadsereg képviselői s a diplomáciai testület jelenlétében. Az ünnepséget 101 üdvözlés fejezte be.

A kormányzói jogkör kiterjesztéséről e héten dönt a minisztertanács
A zárszámadás után nyomban a kormányzói jogkör kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot tűzik napirendre, amelynek végleges formájáról az e heti minisztertanács dönt.

Az eddigi tervek szerint a javaslat nem fogja túllépni a törvényhozás elnapolása és feloszlatása tekintetében fennálló jogok kiterjesztését addig a határig, ameddig ez a jog a királyt megillette. Kormánypárti körökben arra számítanak, hogy a javaslat egyetlen párt részéről sem fog ellenállásra találni és így a törvényhozás nyári vakációja most már hamarosan megkezdődhetik.

Még a szünet előtt újonnan megválasztják a 33-as bizottság tagjait, mihelyt a felsőház a költségvetés megszavazása után letárgyalta az országos bizottság mandátumának meghosszabbításáról szóló javaslatot. A 33-as bizottság összetételében nem várnak nagyobb változásokat, mivel a független kisgazdapárt és a szociáldemokratapárt továbbra is ragaszkodik ahoz az elvi álláspontjához, hogy az országos bizottságban tagsági helyet nem vállal.

A németországi zsidóság iránti részvétének adott kifejezést vasárnap a pesti izr. Hitközség közgyűlése

A pesti izr. hitköség képviselőtestülete vasárnap tartotta rendes közgyűlését. Stern Samu elnök a hitközség részvételének adott kifejezést a súlyosan megpróbáltatott németországi zsidóság iránt.

- A művelt emberiség – jelentette ki Stern elnök – osztatlan fájdalommal látja, hogy a kultúra mai világában miként kell üldözést, megalázást, erkölcsi és anyagi jogfosztást szenvedniök munkás, dolgos, hasznos polgárok százezreinek, miként kell hontalanná válniok hazájukban, melyért hűségesen vért és verejtéket áldoztak, csak azért, mert zsidók. De él bennünk a hit, hogy ez az indulatáramlat csak átmeneti lehet és mielőbb felül kell kerekednie az igazságnak és a józanságnak.

A „nemzeti szocializmus rendszeréből egyelőre hiányzik a pozitiv kereszténység szelleme.”
A Nemzeti Ujság vasárnapi számában igen érdekes cikk jelent meg Cavallier József dr. tollából, a nemzeti szocializmus és a kereszténység viszonyáról.

Többek között ezeket mondja: „Vagyunk jónéhányan magyar katolikusok, akik meleg rokonérzéssel figyeljük Hitlerék harcát a kommunizmus és marxizmus ellen. Szívből üdvözöltük a nemzeti gondolat és a nemzeti hagyományok érvényesítését és ápolását…. Megértettük és méltányoltuk az Erfüllungspolitik megtagadását és kívánva kívánjuk a német népnek egy nagy nemzeti érzésű és aktivitású táborba való tömörítését. Ám amennyire egyetértünk a célokkal, annyira helytelenítjük a módszereket!”

Majd: „A német nép urainak nem szabad elfelejteniök, hogy Európa jó részére még szellemi sötétség borult, amikor a népvándorlás kezdetén, az ötödik század elején már Krisztus keresztje ragyogott a Rajna balpartján. Ez a kereszt pedig igazságot és szeretetet, szelídséget és megértést hirdetett.”

Később ezeket mondja: „A nemzeti szocializmus rendszeréből egyelőre még hiányzik a pozitív kereszténység szelleme, a hatalom gyakorlása pedig a kereszténység lényegének félreismerésével történik.”

A cikk végén megállapítja Cavallier, hogy a nemzeti szocializmus életére a gazdasági kérdéseken kívül sorsdöntő lesz, hogy megtér-e, vagy sem a pozitív kereszténységhez.