Ma délelőtt Bécsben Dollfuss kancellárral tárgyal a miniszterelnök. Német félhivatalos jelentés szerint Gömbös látogatásának messzemenő politikai következményei lesznek, amelyek az osztrák helyzetet is érintik.

Minden okunk megvan arra a reményre, hogy a magyar-osztrák kapcsolat kérdését a miniszterelnök úr Berlinben azzal az elhatározottsággal képviselte, amelyet a magyar közvéleménynek úgyszólván osztatlan állásfoglalása indokolttá, sőt kötelességgé tesz. Kétségtelen ugyanis, hogy a magyar polgárságnak az a része, amely politikailag gondolkodni tud, ha ma megkérdeznék, túlnyomó többséggel Ausztria és Magyarország szoros gazdasági kapcsolata mellett foglalna állást.

Nincs kétségünk aziránt sem, hogy Gömbös Gyula igen nyomatékosan megismételte a német kancellár előtt azokat a korábbi kijelentéseit, amelyeket a nemzeti szocializmusnak Magyarország felé irányuló expanziója ellen tett. Reméljük, hogy a német birodalmi kancellár a magyar miniszterelnök szavaiból meggyőződött arról, hogy a magyar nemzet ősi szimbóluma a kettős kereszt, amelyet noha. semmiféle körülmények között a horogkereszt kiszorítani nem fog. És végül remélni kívánjuk azt is, hogy a miniszterelnök úr tőle megszokott szuggesztív erővel magyarázta a német nemzeti szocialista párt vezetőinek, hogy az a föld, amelyen a magyar nép ezer esztendeje él, harcol és dolgozik, nem gyarmatosítási tér, nem terjeszkedési Ostraum és nem egy fantasztikus Zwischeneneurópa alkatrésze, hanem élő, lüktető és erőteljes állami szervezet, amely a maga önállóságát és függetlenségéi még legyengült állapotában is meg fogja védelmezni.

A főkérdéssel, a magyar kivitel kérdésével és az osztrák problémával, tulajdonképpen tökéletesen indokolva van, miért utazott a magyar miniszterelnök Berlinbe!

A két kérdés fontossága mindent érthetővé tesz, csak egyet nem és pedig azt, hogy a találkozót hirtelen én titokban rendezték. Mi akadálya lehetett annak, hogy e találkozót a két kormány a szokásos diplomáciai entrevnek rendje és módja szerint, akár huszonnégy órára csökkentve le az elutazást megelőző határidőt, bejelentse a nyilvánosságnak? Mi állotta útját annak, hogy az európai közvéleményt, a magyarról nem is beszélve, annak rendje és módja szerint előkészítsék és találkozó indokait megmagyarázzák?

Hogy itthon, a szűk magyar határokon belül riadoznak és izgulnak az emberek, hogy kalandos feltevésekkel igyekeznek félremagyarázni a miniszterelnök berlini útján, az még hagyján. Az izgalom elül, a kedélyek megnyugosznak és minden halad tovább a régi utakon. De nem csupán a magyar közönség jön számításba akkor, amikor a magyar miniszterelnök hirtelen és váratlanul meglátogatja a német birodalom kancellárját, hanem némi szerepe e találkozó megítélésénél a külföldnek is van, a külföldi diplomáciának, a külföldi ujságoknak és a külföldi közvéleménynek.

Ezt a három, mondhatjuk, döntő tényezőjét az európai közéletnek nem lehet olyan könnyen megnyugtatni és lecsillapítani és tartunk attól, hogy a hirtelen meglepetés, amelyet a miniszterelnök úr a Budapesten akkreditált diplomáciai testület némely tagjának szerzett bizonyos gyanakvások, feltevések és a helytelen, látszatok forrása lehet.

A berlini út a kellemetlenné válható utórezgését a miniszterelnök úrnak csak egyféleképpen van módjában eloszlatni és pedig úgy, hogy férfias egyéniséget jellemző közvetlenséggel és őszinteséggel a nagy nyilvánosság előtt feltárja a berlini találkozó előzményeit és eredményeit, de ugyanakkor nyiltan és világosan vallomást tesz jövő politikai vonala mellett.