Bécs, június 4.
Ausztria meggyötört testére óriáserejű villamosfeszültséget kapcsolt a történelem. A Dollfuss-kormány szabadságharca a kommunizmus és a hitlerizmus ellen „pünkösd hetében döntő stádiumba jutott.

A horogkeresztes Németországot ugyanis az Anschluss kudarca meghökkentette, de ki nem ábrándította és teljes erővel folytatja Ausztriában agitációját. Osztrák hivatalos körök szerint pénz, ígéret, fegyver, politikai ügynökök, agitátorok és röpiratok özönét zúdítják Hitlerék napról-napra az osztrák tartományokra. A Harmadik Birodalom lezárta a határt, megbénította az osztrák idegenforgalmat, más országokon át bonyolítja le árukereskedelmét, kitessékeli az osztrák munkanélkülieket és rohamot inditott Párizsban és Zürichben a testvérnép valutája ellen.

Ez a rideg és kegyetlen támadó hadjárat felébresztette az osztrák öntudatot és a Dollfuss-kormány határozott állásfoglalása az eddig földalatti harcot nyilt terepre vitte át. A „Heil Hitler” kiáltásra „Helil Österreich” a tömegek visszhangja.

Dullfuss, Vaugoin, Schuschnigg és Starhemberg vezetése alatt egy hét óta szervezik a Vaterländische front táborát és ma már több mint százezer tagja van a szabadság és függetlenség pártokfeletti szerezeteinek.

A Dollfuss-kormány felvette a harcot a Harmadik Birodalom ellen!

Az osztrákok nem tagadják meg a német testvériséget, de elvetik a horogkeresztet, mint a németség szimbólumát és csak egy lehiggadt, megállapodott, életképesnek bizonyult Németországgal akarnak tárgyalni a jövőről, - évek mulva….

A harc megindult az öncélú Ausztriáért s a kormány többé nem hajlandó defenzivába vonulni. Minden órájuk lázas cselekvés! A Heimwehr hivatalos védőrség lett. Segédrendőri csapatokat szerveznek mindenütt.

Innsbruckban kihirdették az ostromállapotot
A veszélyeztetett vidékekre tábornok-kormánybiztosok kerülnek. Házkutatásokat tartanak, kiutasítják a tüntető birodalmi német diákokat, újra felesketik a tisztviselőket, megrendszabályozzák a középiskolákat és az egyetemeket s tarsolyban tartogatják a végső szükségrendeletek szövegét….

Világos állásfoglalást követelnek most már mindenkitől. Ki vagy? Barát, ellenség? Hazafi – áruló? Ausztria ellen vagy mellett? Az új eskü mindenkit színvallásra kötelez. „Esküdni vagy menni? – ez lett a jelszó.

A német gazdasági harcra harccal felelnek. Az idegenforgalom károsultjait 8 millió schillinggel kártalanítják. Német árut csak annyit vesznek át, amennyit a németek vásárolnak Ausztriában. Hatvanmillió schillinges útépítési munkálatokat adnak ki 300.000 ember kétévi foglalkoztatására. Buresch pénzügyminiszter Párizsba utazik felvenni a megszavazott 100 millió aranyschilling kölcsönt. Dullfuss és Schuschnigg Rómában tárgyalnak biztosítani a harc győzelmes befejezését. A kormány propagandája sohasem látott méreteket öltött. A nyomdák millió és milliószámra öntik a friss, képeket, rajzokkal illusztrált röpiratokat a „második veszedelem” ellen s ez a hivatalos propaganda éppenséggel nem kétértelmű, mint a ma egész Ausztriában szétszórt röpiratözönnek halálfejes címképe bizonyítja.

Azért utaztam Bécsbe, hogy pünkösd hetének lázas feszültségében megkérdezzem az osztrák kormány és a közélet vezető egyéniségeit, hogy mi a véleményük az osztrák-magyar viszony jövő kialakulásáról?

Sorskérdése ez a magyarságnak is, mert a politikai ópiumszívók túnya, elaggott jelszava, hogy „az idő nekünk dolgozik”, már a politikai vakok számára megbukott. Fel kell vetni végre a döntő kérdést: mi lesz velünk, ha az osztrákok szabadságharca megbukik s a germán határ Hegyeshalomig szalad….?

És mi lesz velünk, ha Ausztria megőrzi függetlenségét s mi a kívánatos zöld asztal nélkül tovább üldögélünk az Oroszországnak bizalmat szavazó kisantant árnyékában és tovább bízunk az időben, a csődbejutott leszerelési konferenciában s a denaturált négyhatalmi szerződésben?

Politikát csinálni a kormány feladata, de a megelőző, őszinte gazdasági, kulturális és lelki kapcsolatok megerősítéséért a közvélemény erejével kell síkraszállni, mindkét országban!