A Szépművészeti Múzeum grafikai osztálya ismét nagyszerű kiállítással lepte meg a műbarátokat. Részben saját, részben magánosok gyüjteményéből (Majovszky Pál, Kohner Adolf, Hatvany Ferenc, Neményi Bertalan, François Gachot) pompás tárlatot állított össze, mely a XV. századtól napjainkig terjed. Túlnyomó részében azonban a XIX. század francia művészetét ismerteti, mely az egész európai művészetben, éppen olyan vezető szerepet játszott, mint az olasz a renaissance idejében.

Ebből a művészetből múzeumunk csak elenyésző kevés festmény tartalmaz. Annakidején, amidőn még módjában lett volna franciákat vásárolni, akkori vezetői egyáltalában nem voltak tisztában ezek nagy jelentőségével. Sőt szállóigévé vált egyik igazgatójának kijelentése, hogy a francia impresszionisták akkor hagyják abba a festést, amikor azt tulajdonképpen meg kellene kezdeni.

Amikor aztán a múzum új korszaka kezdődött Petrovics Elek alatt, a XIX. századbeli francia képek ára oly magasra szökött fel és a háború óta évről évre inségesebbé vált a múzeum állami dotációja. Volt azonban egynéhány gazdag gyüjtőnk, aki pótolni törekedett a mulasztást és nagyszerű francia képeket vásárolt össze, de sajnos ezek egy része újabban kényszerűségből a külföldre vándorolt. Ezért fölötte nagy jelentőségű a most megnyílt rajzkiállítás, mely legalább rajzokban ismerteti a XIX. század nagyszerű franciáit.

De régebbi anyaga sem megvetendő és éppen annyira hiánytpótló. Kiváló lapokat láthatunk, amelyek Poussin, Claude Lorrain, Lebrun, Lesueur, Bourgignon, Watteau, Fragonard, Hubert Robert és kortársaik művészetének jó képét adják.

Aztán valóságos diadalmenet kezdődik. David, Corot, Delacroix, Ingres, Decamps, Lami, Guys, Jacque, Viktor Hugo, Daumier, Gavarni, Troyon, Theodore Rousseau, Millet, Daubigny, Harpignies, Diaz, Ribot, Puvis de Chavannes, Pissaro, Fantin Latour, Courbet, Boudin, Renoir, Degas, Sisley, Pissarro, Carpeaux, Manet, Cézanne, Rodin, Carriére, Gauguin, Steinlen, Forain, Maillol, Signac, Toulouse-Lautrec, Fladrin, Bonnard, Picasso, Legros, Troyon és számos kortársuk szebbnél szebb rajzai, vagy vízfestményei tanuskodnak a XIX. századbeli francia művészet óriási fölényéről.

Annál is inkább, mert itt látható műveik egyáltalában nem műteremhulladékok, hanem legelsőrendű grafikai alkotások s némelyik művész, mint Delacroix vagy Millet, egy csomó szebbnél szebb lappal van képviselve. És itt a legnyomatékosabb elismeréssel kell megemlékeznünk Majovszky Pálnak nagyszerű gyüjtői munkásságáról, aki az utolsó, számunkra lehetséges pillanatban a legnagyobb áldozatkészséggel szerezte meg köztulajdonnak szánt remek gyűjteményét.

Sajnos, itt nincsen helyünk arra, hogy e kiállítás részletes ismertetésével végig vezessük az olvasót az XIX. századbeli francia művészet diadalmas történetén. De nagy megelégedéssel kell rámutatnunk arra, hogy a magyar képzőművészeti ízlés fejletlenségének vagy hanyatlásának ideje alatt volt néhány kitűnő ízlésű gyüjtőnk, aki München epigonjainak garázdálkodásával szemközt a legnemesebb európai ízlést képviselte és olyan értékeket biztosított számunkra, amelyeket nélkülök bizonnyal elvesztettünk volna.

A kiállítást dr. Hoffmann Edith, a grafikai osztály kitűnő igazgatója rendezte és magyarázza a katalogusban, a nála megszokott ízléssel és tudományos alapossággal.