Az első lépés a magyar-német gazdasági forgalom felvétele terén két heti tárgyalás után megtörtént s a parafált megegyezés most fekszik a berlini kormány előtt. Értesülésünk szerint a megállapodás kifejezetten ideiglenes jellegű s a hatálya őszig terjed.

Az az összeg, amelynek erejéig Németországba árukat bevihetünk, meglehetősen csekély, mindössze tíz millió márkáig terjed s a következőképpen oszlik meg: gyümölcs és főzelékféle öt millió márka, új búza két millió márka, szárnyas és vaj három millió márka. E három tétel közül jelentősége az elsőnek van, mert módot ad arra, hogy az előreláthatólag alacsony gyümölcs- és főzelékárak mellett tekintélyes mennyiségű árut vihessünk a német piacokra.

Jelentős a megállapodás azért is, mert lehetővé teszi, hogy azokat az árukat, amelyeket minden körülmények között kizárólag Németországból szerzünk be, ne devizával, hanem saját áruink kivitelével fizethessük meg.

Természetesen normálisnak nem mondható ez a kapcsolat egy hatvanmilliós országgal, amelynek a javunkra mutatkozó exportfölöslege a konjunktúra öt esztendejében fél millió aranypengőt tett ki, s amely most csupán tíz millió márka értékű magyar áru előtt nyitja meg csak a határait. De se türelmetlenkedni, se rekriminálni nem óhajtunk, bízunk abban, hogy mint ezt beavatott helyen hangsúlyozzák, csak az első lépésről van szó, amelyet követni fog a többi, úgyhogy őszre talán már módunkban lesz mindkét félnek hasznos kontingentális szerződést kötnünk a német birodalommal.