A pünkösdi látogatónak nem kell sokáig kérdezősködni: Rákospalotán mindenki ismeri Józsi bácsit! Gyagyovszki József asztalosmester, aki 95 éves korában megkérte a 22 éves Laczkó Klári kezét,
a Toldi- soron lakik, a 7.számú csinos kis házban.

Éppen a tűzhely előtt foglalatoskodik, fakanállal kavargatja a főztjét, mikor rányitjuk az ajtót. Szikár, magas ember a matuzsálemi korú vőlegény, szálfaegyenes a tartása, fekete ünneplő ruhájában nem látszik többnek 60 esztendősnél. Boldogság sugárzik a szeméből, mikor a közelgő esküvőről beszél:
Kérem szépen ez már régi szerelem...Tavaly beteg voltam és Klárika- tetszik tudni, a szomszédéknál dolgozott!- átjárt hozzám,ápolt és gondozott. Szegényke...árva egyedül van ezen a világon...Édesapja ezredes volt, de elesett a háborúban, az anyja meg utána halt. Apácák nevelték az árvát, így került a szomszédba. Eleinte nem gondoltam házasságra...Elvégre, nem vagyok már mai gyerek! Arra is kell gondolni, hogy kiesik a gyalu az ember kezéből...

Gyagyovszki bácsi úgy beszél csaknem évszázados életről, olyan könnyedén, mintha más azt mondja: tavaly nyáron...

- Ötven éve lakom ebben a házban, huszonhat éve nem dohányzom és hét éve nem iszom vizet. Csak bort! A bor jó... a bor adja a vért, tessék elhinni... Beteg nem voltam egész életemben, csak kétszer.
Hosszasan magyarázza, hogy csak a házaséletben virul az igazi boldogság.

- Ez lesz a harmadik házasságom. Az első asszonnyal 2 évig éltem: meghalt szegény... Két éve tettem a földbe a másodikat, aki öregebb volt nálam Klárikát nem beszéltem rá, nem én! Megmondtam egyenesen: hozzá képest elég öreg vagyok...Ezt mondta tegnap a polgármester úr is, mikor bejelentettem az esküvőt... De Klárika nem hagyta, hogy lebeszéljük. Azt mondta: többet ér maga Józsi bácsi, mint két fiatalember! Hát nem mondom, nem mondom,- folytatta bajuszát hetykén pödörgetve a vőlegény- ami igaz, az igaz: fölveszem és még a versenyt egy-két fiatalabb emberrel. Ha nem hiszi az úr mindjárt bebizonyítom!

Ujságot vett elő, kikereste a legapróbb betűs hirdetéseket és felolvasta folyékonyan- szemüveg nélkül!

- Az első gyerek keresztapaságát elígértem már - hamisodik az öreg-. De ha uraságod elvállalja, a másodikat keresztvíz alá tarthatja.

A házigazda hirtelen faképnél hagy, fölpattan a helyről és rohan a kertajtó felé. Alacsony termetű fiatal lány lépett be, kicsit hanyagul öltözve. Látszik, hogy most hagyta abba a házimunkát. Józsi bácsi bemutatja az iruló- piruló ifjú lányt:
- A menyasszony....
- Nagyon, nagyon boldog vagyok... .hogy tizenötödikén már meg lesz az esküvő.
- És mondja,csak, kisasszony... nem lesz baj ezzel a házassággal?... úgy értem: a nagy korkülönbség miatt?
- Nem tudom--- nem hiszem, kérem...
- Ne vegye rossz néven- faggatjuk tovább a szégyenkező menyasszonyt- de szeretnénk megkérdezni: szereti a vőlegényét?
Laczkó Klára,az ezredeskisasszony, habozás nélkül felel:
- Mi együvé tartozunk, mert mind a ketten olyan egyedül vagyunk a világon...

De azért van még valakije Laczkó Klárinak: fivére Kolozsváron pap. Évek óta még csak levelet sem váltottak...
- Nekem is van egy fiam,- szól bele a beszélgetésbe a vőlegény- itt él, Pesten. Nem öreg még a gyerek... Hatvanöt éves!

Búcsúzáskor szívélyesen meghívnak a lakzira.
- Olyan lakodalom lesz itt, kérem,- ígéri Józsi bácsi- olyan hetedhétországra szóló lakzi, hogy olyat még nem láttak Palotán