A gloknis, rövid pyjama-nadrág, kendőblúz, szandál, a lábak körmeinek sötétre lakkozása és a gumiparóka

Párizsi nyarának nagy érdekessége és nagy sikere az orosz balett. A balettnak új száma olyan szenzációja a júniusi Párizsnak, mint a lóverseny. Cime rövid: Beach Témája a következő:
az istenek leszállnak az Olimpusról és tornásznak, úsznak és imádják az új világhatalmat, a Napot.
Zeus, Héra, sőt a hölgy Pallas Athene is rájönnek ennek a kultusznak ízére.

Miért ne – gondolja Páris – ha a franciák is rájöttek, ha Lanwin és Leliong kollekciójában ma már éppen olyan fontos helye van a strandruhának, mint a lóverseny toalettnak. Pedig még néhány év előtt Párizs nem szerette a napot, kinevette a turistákat és lenézte a strandolást, ha annak a színhelye nem valamelyik tengerpart fürdőhely volt. Most egyszerre, akár a nagy balett görög istenei, Párizs is rájött a strandolás ízére és átvette a stranddivatban is a vezető szerepet. A nyári divatban ugyanis a végszó, mindig a hagyományok nélküli Amerikáé.

Párizs az idén is tetszeleg magának a második császársági emlékekkel, puffos ujjakkal, organdi és transzparens álmokkal. Lengenek a suinez moi (kövess!) sálak és nyári estéken bizony még a szomszédos Spanyolhonba is átmegyünk egy kis romantikáért: sok-sok senora Montino által divatba hozott bolero készül ciréből, csipkéből, sőt bársonyból is. Kiegészítői ezek a kissé régi, Wiener Werksötte ízű, fehér, fekete imprimé ruháknak. De mire elérkezik a hőhullám ideje, akkor már a forróság hazája, Kalifornia diktálja a tempót.
Befut a mosódivat!

A pyjama az idén kissé háttérbe szorul. A strandkötény a strandkabát 1933-asabb! A hosszú pyjamanadrág helyébe a háromnegyed, vagy rövid, mindig gloknis nadrág kerül. Ezeket Amerikában nemcsak strandon, de teniszpályákon és golftereken is viselik. Hozzájuk társul még a kendőblúz, mely a hátat szabadon hagyja és deréknál csomóba kötődik.

Vízen és szárazon különben úgy Párizsban, mint Amerikában, a szandál a nyári ruhák és estélyi ruhák kiegészítője.
Többnyire fehér színben és elstilizált, görögös szabásban. Már háború előtt is voltak ilyen fehér cipős nyarak, de ennyire a szabad láb kultuszának az olimpuszi erdők óta nem hódoltak.

Amerikában és Párizsban is az orr nélküli szandálok a divatosak, ami fokozottan lábkultúrát követel. A lábak körmeit egy árnyalattal sötétebbre lakkozzák a kezeknél.

A fejen a különböző beache-ken gumiparókákhoz hasonlítható fürdősapkákat viselnek. Mivel úgyis a szoborszerű frizura a divatos, állítólag igen jól hatnak ezek a gumi hajdíszek a platina, vagy bronz különböző árnyalataiban.

Hogy azonban befejezésül mégis visszatérjünk Európába, megemlítjük, hogy a londoni futtatásoknál két ellen pártra szakadt a divat: az egyik a háború előtti divatideált helyesli, a virágszerű női megjelenést, a másik párt a Schiapparelli által elindított lavinának híveiből alakult, kik az architektonikus formákat dicsérik: a merev gallérokat, a kockás anyagokat, a széles vállakat.

Csodálatosképpen az utóbbi pártnak volt lényegesen nagyobb tábora! Úgy látszik, mégis egyszerűbb az 1933-as asszonyt nem mint titokzatos virágot látni, hanem mint megoldott mértani ábrát...