Becslésem szerint 260 növényt említ fel műveiben, összesen 820-szor. Nem hiszem, hogy Jókain kívül, aki 600-nál több növényt 1600-szor említ fel műveiben, volna írónk, aki Gárdonyi növényismeretét megközelítené.

Mindkettőjüket erősen megihlette a virágok bájossága és a fák szépsége. A virágok és a fák rajongói voltak. Álmodozó idealista lelkek. Mintha mindig virágok közt jártak volna akkor is, amikor az íróasztal mellett írták műveiket. Jókai fantáziája azonban messzibb szárnyalt: a trópusoktól az északi pólusig.

Gárdonyi lelke itt maradt az ország határai közt, és csak egyszer-kétszer repült Konstantinápolyba ahol maga is járt. Jókai képzelete az idő végtelenségében sem ismert határt. A kőszénkorszaktól a jövő század messzeségéig tudta figyelemmel kisérni a növényvilág jelenségeit.

Gárdonyi Attila koráig néz vissza a multba. Bár a „Láthatatlan ember” című regényében is elég szép számmal találunk növénynevet a multban játszó művek sorában, különösen az „Isten rabjai” című regénye az, amelyik számos botanikai adatot foglal magában.

Ennek a regénynek kezdete és vége is elárulja írójának virágszeretetét. Van olyan fejezete is, melynek tárgya teljesen a kertészet köréből való. De számos más helyen is névszerint sorolja fel azokat a növényeket, amelyek gyógyításra vagy varázslásra szolgáltak. Az arnikával sebet mosnak; a bodzavirág herbateának való; a föld füsti a kopaszságról használ; a száztalléros epefű gyomorrontás esetében jó.

Az öreg tekintetes sülttökkel akarja gyógyítani a gyomorrákot. Egyik regényében, mely 1650-ben játszik, a következő gyógyítófüveket sorolja fel: zsálya, tisztesfű, vasfű, ezerjófű, meg a boldogasszony füve. Másutt a javasasszony udvarában nőtt füveket sorolja fel: mályva, üröm, fodormenta, tisztesfű, vasfű és levendula.

Varázslásra szolgálnak: a vasfű, mellyel a Garboncás lepattantotta a lakatot; ugyanettől lehull a bilincs is; az ökörfarkkóró suhintása elűzi a boszorkányt; a szent Antal virága esőt jósol; a nyirfaágtól megtörik a boszorkány ereje: pirosból kékre váló kulcsvirágtól kinyilik a lakat; a vasvirágtól lehullanak reája taposó lópatkók.

A cigányasszony a Datura stramonium (maszlag) magvait szórta a parázsra, kezét-lábát, de még a haját is cigánykodás szerint bepirosította börzsönnyel. Attila húnjai a nyirfa mellé rakott máglyánál áldoznak és jósolnak. Mutatóba ennyi is elég. Ezek között is több van, amelyiknek jól hangzó népies neve van.

Érthető, ha Gárdonyi, aki elbeszéléseinek tárgyát a magyar világból merítette, a növényeket is népies magyar nevükön nevezi. A latin neveket csak kivételesen használta. Vele szemben Jókai szívesen alkalmazta latin neveket is, bizonyára azért, hogy meséinek valószínűséget adjon.