A csapatversenyt Magyarország nyerte – Első a pesti célban: a francia Durin

Napsütéses reggelen indultak útnak vasárnap az ünneplőbe öltözött győriek sorfala és lelkesedés közben a Tour de Hongrie résztvevői. Pöfögtek a motorok, dörögtek a kipufogók és útra kelt a tarkadresszes sereg az ötnapos verseny utolsó szakaszára: Budapest felé. Öt napig hajtották a pedált, halálra fáradtan, piszkosan a sártól, az út porától, izzadtan és napsütéstől, - nem volt megállás csak éjszakákon.

Reggelenként öt órakor kezdődött a vad iram és késő délután érkeztek meg a napi útszakaszok célpontjához. Minden napnak megvolt a maga hőse, minden útszakasznak a maga győztese. Végig a falvakon, városokon, országutakon feltűzött szuronyú csendőrök, darutollas leventék álltak az út mentén és az emberek lelkesen integettek a biciklisták felé.

Egyik falu tűnik el a másik után, érett búzatáblák között rohan a mezőny, amerre csak a szem ellát, vörös pipacs ölelkezik a kék búzavirággal. Vasárnap hajnalban hihetetlen iramban kezdenek a versenyzők: 45-50 kilométeres sebességgel közelednek Budapest felé.

A szél is segíti őket. Győr után kettészakad a mezőny, nyolc kerékpáros leszakadt az élről. Az élmezőnynél a magyarok vezetnek. Egyre tüzesebben süt a nap, a pompás országúton a versenyzők csak úgy falják a kilométereket.

Nagy iramban tünedeznek az országúton testőrködő akácok és eperfák. Gönyünél elérik a Dunát, folyamőrök szalutálnak, feketébe öltözött ünneplők köszöntik a rohanó csapatot. Egy fehérbajuszos szemüveges járásőrmester kerékpározik percekig a menet élén.

Komáromnál elsőnek fut át a vad hajszában Vitéz, nyomában Orczán. Huj-huj-hajrá! Tempó-magyarok! – kiabálja az ucca népe. Egy pillanat és eltűnik a kép, megint országúton vagyunk. Már a pilisi hegyek felé rohanunk. Budapestről százával jönnek az érdeklődők motorral, autóval, megállnak az út szélén és kíváncsian figyelik a poros versenyzőket.

Az olaszok lemaradnak az élről!

Nagy meglepetés a kísérők táborában. Piszkén rohanunk keresztül és amint egyre jobban közeledünk Budapesthez: a tempót fokozzák a versenyzők. Az élen három magyar, egy svájci, egy német, olasz nincs köztük. Most Nemes defektet kap, tíz perc késése van. Dorognál sorfalat állnak a ludovikás gyakorlatozók. Megindul az élet- halál-harc a győzelemért, a kerekek szinte súrolják egymást a szédült száguldásban.

A svájci Stättner kerül a mezőny élére és magához ragadja a vezetést. Nyomában vannak a riválisok, de pozícióját végig tartja. Utána közvetlenül Mádi és Orczán rohannak. Leányváron már 8 perc hátrányban vannak az olaszok, Piliscsabánál a német Herbert éri be a mezőnyt. Kis sváb gyerekek fasiszta üdvözlésre lendítik a karjukat.

Solymáron 50 kilométeres sebességgel repülnek át a vörös, fehér, piros-fehér-zöld, vörös-fehér- kék dresszes, sáros, poros biciklisták. Most következik az utolsó kapaszkodó Pesthidegkút. Aki először ér fel a dombra, az a győztes.

A francia Durin az első, közvetlenül utána Orczán és mögötte fogcsikorgatva, csapzott hajjal tapossa a pedált a fehérkeresztes, vörös dresszű Stättner. Már látszik Budapest, piros tetejű villák között száguld a mezőny, Már üt a cél! A zenekar a francia himnuszt játssza.