HAJNALI HÁROM

Az óra vert. Most hajnali három.
Anyámtól tudom, mikor világra hozott
(Ó áldott óra! ó átkozott!)
Akkor is ennyi volt: hajnali három.
Egy idő óta mi lehet vélem,
Hogy hajnali háromkor hirtelen
A szivem nagyot ver s felébredek.
(Talán hogy ébren érjem meg halálom?)
A szivem nagyot ver s felébredek.
Jó Istenem, épp hajnali három!
De hisz semmi baj... már tovább is ketyeg
(S én rég megirtam a végrendeletet.)
A szivem nagyot ver s a veriték kiver,
De az óra ketyeg: hisz ez már egy más nap!
És élek! mert elmúlt hajnali három
És semmi baj... "Akik szerettetek,
Adósotok maradok, de másnak
Bizony nem tartozom semmivel,
(Csak ringass hát bátran el ujra álom)
S a többi nem fontos. Isten veletek."

SZÜLETŐ ELÉ
I.

Mikor megszületsz majd,
Tejjel telt bársonyos emleivel
Ugy hajlik föléd az élet,
Hogy e két hatalmas duzzadt dombnál
Nem lesz más táj számodra a világon.

Aztán: növekszel:
S kisért tovább is a buja emlék.
De ahogy emberesedsz, úgy ifiul vissza
A drága kebel, mig főd lehajtod
Rugalmas páros kis halmaira.

És végül: az öregség.
S a mell... az a mell akár a kamaszleányé
Oly angyali már s csenevész.
S ha egy este utólszor suttogod majd:
Ringyócska
Ringyócska élet -:
Hullámos enyhe völgye közén
Állad leesik.