Tornanádaska, január 22.
Hadik János gróf vasárnap folytatta programkörútját. Valóságos diadalmenetben vonult végig a községeket, amelyeknek népe leírhatatlan lelkesedéssel és virágesővel fogadta, Szögliget határában diadalkapu várta Hadikot és a község egész lakóssága végigkísérte autóját az iskoláig, ahol programbeszédét elmondotta. A gyűlést a katolikus plébános nyitotta meg, közvetlen meleg szavakkal üdvözölte Hadik grófot, aki a választópolgárok percekig tartó tapsai között kezdte meg beszédét.

- Én már voltam ennek a kerületnek képviselője. – mondotta. Bizalommal voltak irántam és meggyőződtem róla, hogy a kisemberek érdekében végzett munkám nyomán ez a bizalom nem fordult el tőlem. Kiváncsi volnék megtudni a névsorát azoknak a jövevényeknek, akik azt a szoros kapcsolatot, amely közöttem és ennek a kerületnek választóközönsége között volt, mesterségesen el akarják tépni.

Ha ebben a válságos helyzetben a polgári társadalom, a vezető emberek a törvényhozás és a kormány nem törődnek a kisexisztenciákkal, nem törődnek a kisgazdákkal és a kisiparosokkal, akkor az ország elbukik.

Én sohasem dolgoztam demagógiával és a nép lázításával! Azt tartom, hogy demagógiát azt követ el, aki a szabadságjogokat eltiporja és nem engedi, hogy a nép akarata szabadon megnyilvánuljon.

Viharos percekig tartó taps és éljenzés követi Hadik gróf szavait, aki ezután így folytatja:
- Hóna alá kell nyúlni a gyengéknek és elnyomottaknak, enyhíteni kell a szociális nyomort, nem lehet olyan politikát csinálni, mely a szegénységet és a nyomort szuronyokkal és erőszakkal elnyomni.

Az a körülmény, hogy ide, ebbe a kerületbe elkisértek engem az ellenzék kiváló vezetői, azt mutatja, hogy a hatalmon levő párttól eltekintve, vannak, akik elismerik, hogy önzetlenül akartam szolgálni a hazát. Az a harc, amelyet vivok és vivni fogok az ellenzékkel együtt, az én életem célkitűzéseiből fakad.

Én nem henyéléssel, nem mulatozással töltöttem az időt, nem állami kegyekből kapott koncokból éltem, nem építettem egziszentciámat törtetésre, protekció után való lelkesedésre, én az ország és a nép millióinak gazdasági érdekeiért, kenyérért dolgoztam, mert ma a legfontosabb kérdésnek a gazdasági kérdést, a kenyérkérdést tartom.

Nagy bajban vagyunk és ezeket a bajokat ki lehet mélyíteni helytelen és rossz politikával. Az elmult tíz-tizenkét esztendőben csak ígéreteket hallottunk, de közben bajba került, leromlott egész gazdasági életünk.

Azt a politikát nem szabad folytatni, amely csak arra gondol, hogy jól menjen a soruk a karteleknek, amelyek pénzt adnak a választásokra a hatalomnak, de nem törődik a néppel, amely nem tud szervezkedni. Minden iparcikk, amire a gazdának szüksége van, úgy megdrágult, hogy nem tudja megvásárolni, viszont a búza és a többi mezőgazdasági cikk ára katasztrofálisan esett. Mindezekre a bajokra egyszerűen rámondani, hogy világjelenség és ölbetett kézzel nézni a válság pusztítását, ez lelkiismeretlen és könnyelmű politika.

Ha választanom kell, hogy dédelgessek olyan vállalatokat és karteleket, amelyek túlkapásaikkal megnyomorítják a fogyasztóközönséget, vagy pedig a nép védelmére álljak-e, nekem nem nehéz a választás. Én kijelentem, ígérem és erre biztosíték egész multam és életem: és mindig a magyar nép oldalán fogok állani!