Vasárnap reggel folytatták a szociáldemokrata párt országos kongresszusát, amelyen már szombaton este viharos jelenetek játszódtak le, amikor az egyik kiküldött, az emigrációból nemrég hazatért Gárdos Mariska éles szavakkal bírálta a jelenlegi pártvezetőség működését.

A támadásra Peyer Károly válaszolt:
- A leghatározottabban visszautasítom egyes küldöttek mocskolódó hangját, amellyel csak ellenfeleinknek tesznek szolgálatot – mondja. Ha valaki emigrációból jött vissza, az még nem jogcím arra, hogy tisztultnak érezze magát. Mi építettük újra a szociáldemokrata pártot és mi tettük lehetővé, hogy tizenhárom év mulva egyesek hazajöjjenek, most pedig ép ők mocskolják azokat, akik életük kockáztatásával védték a pártot. Mi megtettük a kötelességünket, sokan a Csillagbörtönben és az internálótáborokban voltak közülünk és nem jutottak abba a helyzetbe, hogy a Grabenen és a Wienerwaldban sétáljanak, mi éjszakánként nem mertük álomra hajtani a fejünket.

Peyer éles szavait, amelyeket egyre emeltebb harsog a kongresszus közönsége felé, a teremben csönd fogadja, de a karzatokon egyszerre viharosan kezdik éltetni az emigrációt.

A kongresszus ezután áttér a falusi szociáldemokrata szervezkedés tárgyalására, amelynek első szónoka Szeder Ferenc:
- A magyar parasztság – úgymond – ma már nagyrészben szívvel-lélekkel hozzánk tartozik. Másutt is van válság, de megfelelő intézkedések folytán kevésbé érezi a hatását.
Naiv forradalmár az, aki nem vonja le a bukott forradalom konzekvenciáit és azt hiszi, hogy maga a forradalom a cél.

- A parasztságot érte a legnagyobb csalódás a forradalomban: meglobogtattak előtte a hatalom ígéretét, de amikor arra került volna a sor, hogy átadják neki a hatalmat, termelőbiztosokat ültettek a nyakára és a termelőbiztos vonta le a kommencióját. Ezért nem szereti a parasztság a forradalmat. A parasztság nem tudja elfelejteni, hogy nem adnak neki semmit ugyanakkor, amikor az ipari munkásság biztosította magának a munkanélküli segélyt. A mi munkánk eredménye, hogy a szociáldemokráciának súlya van a községházán és a vármegyeházán, ahova eddig a lábát sem tehette be.

- Nekünk a forradalom nem cél, hanem az a célunk, hogy a parasztságot kiemeljük állati helyzetéből és hozzájuttassuk a földhöz.

- Tiltakozunk az ellen, hogy ostoba és bátor módon fejjel vigyék a dolgozó népet a falnak. Bécs nem esett át a bolsevizmuson, a mi parasztországunk azonban alaposan megkósolta.

Kiss Jenő arról beszélt, hogy feudális reakciós országból nem lehet fejest ugrani a szocialista államba. A magyar szociáldemokrácia még sohasem élt át ilyen válságos időket. A vidék csizmás kiküldöttei megrázó szavakkal festik le a falu népének nyomorát, a kongresszusi sorokban ülő női kiküldöttek hangosan sírni kezdenek, majd sok férfi is átveszi a sírást és vannak percek, amikor egész hosszú sorok padra hajtják a fejüket és fojtott zokogás hallatszik a teremben.

Legnagyobb hatást Benyák József mezőberényi gazda beszéde keltett:
- Kérjük önöket, kedves pestiek, hallják meg a mi vészjeleinket és siessenek a segítségünkre, mert már a nyujtódeszkát is eltüzeljük, híg levesünk sincs és elnyelnek a nyomorúság hullámai. A pártvezetőség tagjait pedig arra kérjük, mondjuk meg a kormánynak, hogyha nem csendőröket, hanem sárkányokat állít szembe velünk, akkor is élni fogunk…

Amikor a felszólalások végetérnek, kihirdetik a szüneten megejtett választás eredményt. A szociáldemokrata párt új vezetősége Buchinger Manó, Farkas István, Halász Alfréd, Horavitz Gábor, Kabók Lajos, Kertész Miklós, Kéthly Anna, Mónus Illés, Peyer Károly, Propper Sándor, Riesz István, Szeder Ferenc és Szakasits Árpád kerültek be.