Tivit tehát a hórihorgas, karcsú, szőke Zichy Tivit letartóztatták, szégyenlem magam, rongyos háromezer silling miatt. Egy képet látok magam előtt:- amint a tizenhét, vagy tizennyolc éves, rózsaszínű arcú baby- boy rúgja a charlestont a Magyar- uccai bárban (akkor még az volt divatban, mert azóta hej, Tivi is megöregedett a táncdivattal együtt), a süvölvény mohóságával, az arisztokratagyermek csecsemőbájával s egy dél-karolinai néger táncos temperamentumával.

Édes, édes Tivi pincérek, taxisofőrök és bártáncosnők kedvence, korunk hőse és áldozata! Sztratoszférarepülő és pilótajelölt, autóversenyző és filmszínész- aspiráns parkett- szeladon és jazz- Mussolini – gondoltad valaha, hogy a gimnazista útja, aki a bárból valóban szmokingban ment reggel a gimnáziumba, a Landesgericht fogházába vezeti? Fogadd őszinte részvétem.

Mert kérem, tisztelt közvélemény, erkölcsi világrend és polgári tisztesség: a fiatal Zichy Tivadar gróf nem volt rossz fiú, nem volt úgynevezett züllött alak, a bécsi ügyészség fogházában nem egy közönséges hitelezési csalás tettese ül, hanem egy ifjú svindlert tartóztattak le, egy Trebitsch Lincoln- tanítványt vagy Strassof- csemetét.

Pest Tivije egyszerűen áldozata a kornak, amely Magyarországon az ősök szerezte vagyon utolsó forgácsait őrölte fel pont a Tivi generációjánál, pont akkorára, mikor kiderült, hogy Tivi szerencsétlen feje hiába született Zichy grófnak: a kor intézményei, törvényei rangjának és származásának védelmét, előnyt, saivus conductust többé nem nyujtanak.

Ha Tivi csak ötven évvel előbb születik, nemhogy háromezer- de háromszázezer sillingből kifolyólag sem érhette volna nagyobb maleur. Az aulikus érdemek szerezte vagyont akkor még nem kezdte ki semmiféle világkrízis és ott volt a gazdag rokonság, de az udvar is, amely a legfelsőbb magánpénztárt is megterhelte olykor. Ma nincs többé gazdag rokonság, nincs trón és nincs magánpénztár, az arisztokrata éppen olyan árva báránykája Istennek, trónnak és hazának, mint teszem, e sorok írója..

Tivi nem volt mindig ilyen deplaszírt helyzetben, igaz. Ki ne emlékeznék a párizsi esküvő színes tudósításaira, mikor a Madeleine-ben örök hűséget esküdött édesatyja gyermekkori ideálja leányának: az Intranalgeaut-tól a Paris Soirig minden lap tele volt a Pest - Párizs esküvő díszmagyaros pompájának leírásával.

Tivi hazajött szőke angol feleségével, hat hétig végigtáncoltatta az összes pesti bárokon- irigyelték a nagy pártit és respektussal néztek Tivire - (azt mai napig senki sem tudja, hogy egy krajcár hozományt sem kapott), de aztán Tivi, aki atyjának határozott kívánságára nősült meg, de aki becsületesen megmondta, ha el is pirult közben egy kicsit, hogy mást szeret: egy este otthon hagyta a grófnét és egyedül jelent meg a pesti éjszakában.

Számtalan wyhisky bugyborékolása közben értesült akkoriban egész Pest arról, hogy Tivi házassága boldogtalan. A grófné csakhamar külföldre is utazott, magam láttam a három vagy négy hónapos asszonykát, a cannesi Ambaseadeur-ben, amint egy üveg feketenyakú Mumm társaságában igyekezett hasonlóságot felfedezni egy hirtelenszőke parkett- táncos és a hűtlen Tivi között.

Tivi pedig visszatért gyermekkori, még inkább pólyáskori szerelméhez, a bárdirektriszhez, az éjfekete Gerbaud Mancihoz, aki első szerelmének rózsáit letépte. Ment is egy darabig minden addig, míg Tivire családfenntartói gondok nem nehezednek. Akkor másodszor is megnősült.

Ezután próbálkozott még sorjában filmszínészpályával, a professzionális autóversenyzéssel, arról is szó volt, hogy fellép egy pesti színházban, végül mikor már Pesten ki sem tudta aludni magát, mert már hajnalban felverték a főpincérek a régi éjszakák számláival, kivándorolt. Nem ment csak ide Bécsbe, minden arisztokraták hajdani melegágyába, amelynek mágnástisztelő fiakker – romantikája zsongta talán a fülébe, hogy a szerencse itt még rámosolyoghat valamilyen formában.

Itt is megpróbálkozott mindennel. Bizonyára még az „ I can't give you anything, but love” melódiájával is kísérletet tett volna, ha lett volna kinek énekelnie, de az amerikai vénasszonyok olyan szeszélyesek és undokok! Így jutott el, mint az artista a mindennapi életveszélyéhez: a sztratoszférarepüléshez. Megesküszöm rá, hogy komolyan fel akart repülni és fel is repült volna, ha komoly sztratoszféristával hozza össze a sors. Előleg? Istenem, csak az első ezer silling okoz lelkiismeretfurdalásokat. Az ötvenedik ezernél már olyan kábult az áldozat, mint a kloroformnarkósis ötvenedik másodpercében. S mert Bécs sem a régi már, hát feljelentették és letartóztatták, mint egy síbert, vagy egy csekkhamisítót.

Holott végeredményben mégsem történt egyéb, mint hogy Tivi itt, vagy ott,- szóval itt -ott adós maradt a cehhel. S régen ez mégsem volt olyan piramidális gaztett, amelyért a grófokat tömlőc szalmájára vetették.

Akarják hallani egy frivol fráter véleményét? Mindennek Piccard az oka.