Krasznojarszkból érkezett késői jövevények hozták a megdöbbentő hírt, hogy a nagy katonaköltő, Gyóni Géza sírkeresztje és sírdombja eltűnt. A hadifogoly-temető elpusztult, a dombok besüppedtek, gaz nőtte be az egész rétet, az orosz csavargók eltüzelték a primitív sírkereszteket. Utolsónak meredezett az ég felé, mint a süllyedő hajó csonka árbóca, mint bús zászló Gyóni Géza korhadt fakeresztje…

Az ősszel ezt is kitépték a földből és tűzre vetették, mialatt a költő szülőfalujában, Gyónon hatalmas sírdombot építenek, hogy a költő hazatérő hamvait befogadja. A Gyóni Géza Társaság országos akciója idején, amikor országszerte megmozdultak az eltorzult aggyal messze Szibériában elpusztult költő hívei. Dinnyés Lajos képviselő a magyar kormány tudtával elment a bécsi szovjetkövetségre és engedélyt kért a költő hamvainak hazahozatalára.

Amint a hazatért hadifoglyok elbeszéléséből most már tudjuk, az ígéret csak ígéret maradt. A szomorú híradás azonban új akcióra buzdította Gyóni emlékének tisztelőit.

Az osztrák frontharcosok támogatását kérik, hogy azok hozassák haza Bécsbe Gyóni Géza hamvait, mert hiszen a költő az osztrák-magyar hadsereg katonája volt és Ausztria diplomáciai összeköttetésben van a szovjettel. Igy semmi akadálya nem lehet a kívánság teljesítésének és osztrák földről végre megtérhet hosszú bolyongás után hazája földjébe a költő.