Az állatlélektan általában rengeteget köszönhet a fotografálásnak. Mert az állatpszichológusok igen érdekes kísérleteket hajtanak végre a fényképezőgép segítségével. A gépet rendszerint az állat odúja előtt helyezik el és a csalétket igen gyakran a fényképezőgép exponáló zsinórjához erősítik. Ilyenképpen az állat maga exponálja a saját fotográfiáját.

A sas arckifejezése méltóságot és uralkodnivágyást tükröz. Az uralkodásnak szinte jelképe a sas arca, ezzel szemben bizony az ész, az állat gondolatvilága háttérbe szorul. Furcsa ellentmondás, ki hinné, hogy a sast e képen ingerelni próbálták. Hogy milyen kevés sikerrel, azt a felvétel mutatja. Igaz, a sas a hosszas fogságban aztán a végletekig ingerlékennyé válik.

A harag és a düh szobrát következő képünkről, a leopárdról lehetne mintázni. Pedig a leopárdot nem is ingerelték különösebben, pusztán a fotográfus akart róla egy felvételt készíteni. Érdekes, hogy a felhúzott felsőajak, a ráncolt orr és a fogak mutogatása az állatok óriási többségénél a haragot jelenti.

Szándékosan utoljára hagytuk a majmot. Arckifejezése legtöbb esetben szinte emberi. A majom csodálkozni és álmélkodni tud, akár az ember. Csodálkozásának jele a tátvamaradt száj. Pedig csak egy tükröt mutattak neki.

Az állatok arckifejezésének ma már külön tudománya van s az állatlélektan eredményeinek bizony az orvostudomány is igen sokat köszönhet.