Könyvtárra rúg azoknak az emlékiratoknak a száma már, amelyek a világháború okaival, kitörésének körülményeivel foglalkoznak. A felelősségnek az egyes nemzetek lelkiismeretére nehezedő érzete készteti, hajtja, ha néha öntudatlanul is, írásra azoknak a tollát, akik igyekeznek valamilyen elfogadható formulát találni, mely legalább némileg igazolni tudná az utókor előtt, az anyagi és erkölcsi javakat talán helyrehozhatatlanul elpusztító világégésért felelős emberi generációt.

Bizonyára hosszú idő fog még eltelni, míg a jövő embere, kimondhatja elfogulatlan ítéletét, de abban igazat fog adni ma oknyomozóinak, hogy a faji, érzelmi és más hasonló, mérlegre nem vehető tényezőkön alapuló politikai ellentéteken kívül a gazdasági viszonyoknak - és hogy egy bizonyos mértékig már idejét multa biológiai műkifejezéssel éljek - az ezekből fakadó „létért való küzdelem”-nek döntő jelentősege volt.

A vetélkedés és versen tárgyaiul szolgáló gazdasási javak között, melyekre nem egy emlékiratíró mutat rá, mint az Eris almájára, ott van Földünk kérgének egyik legérdekesebb és mondhatjuk még ma is legrejtélyesebb terméke a petróleum, vagy kőolaj.

Ha talán túlzás is azt mondani, amint itt-ott olvasható, hogy a világháború végeredményben Földünk földgáz és petróleumterületeinek birtokáért folyt, kétségtelen, hogy ez az iparban és közlekedésben ma már nélkülözhetetlen nyersanyag éppoly bűnrészes volt a három világrészre kiterjedő öldöklésben, mint hajdan Peru és Mexikó aranya és ezüstje.

A petróleumnak és a belőle előállítható termékeknek, elsősorban a benzinnek állandóan fokozódó jelentősége, terelte újabban a figyelmet megint a petróleum keletkezésének a kérdésére, amelyet még ma sem tekinthetünk teljesen megoldottnak.

Két egymással homlokegyenest ellentétes irány áll egymással szemben, melyek egyike szervetlen, másika szerves anyagokból igyekszik a petróleum keletkezését levezetni. Elméletet, közöttük fantasztikusat is, természetesen korlátlan számban hozhat létre az emberi elme, de itt csak azokról szólunk, amelyeket, kísérletek is támogatnak.

A petróleumnak szervetlen anyagokból való keletkezésére vonatkozó első elmélet Mendelejefftől származik, aki megfigyelte azt, hogyha vaskarbid tartalmú vasra sósav hat, hidrogén mellett különböző szénhidrogének is keletkeznek. Földünk fajsúlyára és magnetikus tulajdonságaira támaszkodva, már régebben feltették, hogy a Föld magvában széntartalmú vasnak kell lenni.

Mendelejeff szerint a mélységbe hatoló víz, vízgőz alakjában hatna a karbidokra és azokból a szenet szénhidrogének alakjában kiválasztaná. Sajnos, ezt az elgondolást kísérleti tények nem támogatják, még ha elgondoljuk is, hogy a víz 1000° hómérséklen H+ és OH- ionokra disszociál és így némileg a sósavhoz hasonlóan hathatna. Ezenkívül a nem nagy mélységben található vizet át nem eresztő rétegek is megakadályoznák a víznek nagy mélységbe hatolását.

Szerencsésebb volt Charicskoff kísérleti megfigyelésekkel támogatott elgondolása, mely szerint a nagy nyomás alatt a Föld mélyébe hatoló, magnéziumkloridot tartalmazó tengervíz váltotta volna ki a petróleum keletkezését.  A magnéziumklorid ugyanis víz jelenlétében nagy meleg mellett sósavat ad, melynek hatása a vaskarbidra, mint láttuk, szénhidrogéneket eredményezhet.

Feltehető azonban az is, hogy Földünk mélyében nemcsak vaskarbid, hanem másféle fémkarbidok, kalciumkarbid, aluminiumkarbid is keletkezhettek, melyek közül az első vízzel acetilént, a második metáhnt (földgáz, mocsárgáz) ad.

Ezekből a gázalakú szénhidrogénekből keletkeztek volna azután kondenzáció útján a cseppfolyósak. Az elmélet támogatására felhozták azt, hogy a színképelemzés tanuságai szerint, az üstökösök csóvájában is vannak szénhidrogéngőzök és a meteorok is tartalmaztak néha aszfaltszerű anyagokat.

Az utóbbi tény azonban egyelőre csak azt bizonyítja, hogy más bolygókon is előfordulhat petróleum, vagy ha merészebbek akarunk lenni, azt, hogy ezeken is van szerves élet.