Grosz kihallgatása alatt, a szomszédos szobákban a Mende László és társa bankház két főnőkét, Mende Lászlót és Ritter Miklóst hallgatták ki a Turánszky csoport detektívjei. Mendével és Reitterrel szemben szintén az a gyanú merült fel, hogy egyes üzletekben nem tartották be a devizarendelkezések szabályát. A rendőrség feltevése szerint a Mende bankház külföldről fixkamatozású magyar értékpapírokat kapott és ezek értékesítéséből befolyt összeget a külföldi megbízók által megjelölt magyar személyek kezéhez fizette le, holott a devizarendelkezések értelmében a lefizetésnek az illető külföldiek ú. n. zárolt belföldi pengőszámlája javára kellett volna történnie.

Mende és Reitter kihallgatásuk alkalmával részletesen ismertették egész üzleti működésüket és a kötvényeladások magyarázatául azt adták elő, hogy a külföldről küldött értékpapírok nem külföldi pénznemre, hanem pengőre szóltak és ezeket az értékpapírokat a külföldi tulajdonosok magyarországi hozzátartozóik vagy hitelezőik számára küldték, a bankház pedig csupán az e adásnál működött közre.

A két bankár előadásának az volt a lényege, hogy meggyőződésük szerint egyetlen esetben sem történt más, mint hogyha valaki külföldről pengőt küldött volna Magyarországra, amit a devizarendelkezések természetesen nem tiltanak. Minthogy egész sor ügyre nézve kértek a két bankártól felvilágosítást, Mende és Reiter kihallgatása sem fejeződött be szombaton este, hanem
a kihallgatása befejezéséig őket is átkísérték az ügyészség Markói uccai fogházába.
Vasárnap reggel Kotsis ügyészségi alelnök vezetésével újra megjelentek a Lipót körúti helyiségben az ügyészség és rendőrség valutacsoportjának tagjai és folytatták a három bankár kihallgatását. Grosz Mende és Reiter ügyvédei óráról-órára megjelentek a valutarendőrségen, a nyomozás állásáról azonban ők sem kaptak közelebbi felvilágosításokat, hanem azzal a válasszal kellett beérniök, hogy döntés valószínűleg a vasárnap délutáni órákban várható.

A három bankár családja egész vasárnap otthon várta, hogy az ügy szereplőit mikor bocsájtja el az ügyészség.

Munkatársunk telefonon beszélt vasárnap délután Mende László feleségével.
Mi egészen nyugodtak vagyunk – mondotta Mende Lászlóné – tudjuk, hogy sem a férjem, sem a társa nem követelt el semmiféle bűncselekményt, szinte a túlzásba menően ügyelt mindig arra, hogy a törvény rendelkezéseinkre mindenáron eleget tegyen és ez az ügy sem végződhetik másképp, mint az ő szerepének teljes tisztázásával.

Grosz Imre barátai már kora délutáni óráktól kezdve egy Lipót körúti kávéház asztalánál ülve várták a valutakirendeltségről kiszivárgó híreket. Délután hat órakor egyik ügyvédje társaságában futva, az izgalomtól remegve lépett be a kávéházba Grosz Imre. A barátai rögtön körülvették, de Grosz arra kérte őket, hogy előbb hívják fel a feleségét, akivel negyedóra hosszat beszélt.

Mende és Reitter ügyében ekkor még nem volt döntés. Csak egy órával később jutott nyilvánosságra, hogy Kotsis ügyészségi alelnök, aki a detektívek jegyzőkönyveinek lezárása után vasárnap délután személyesen is kihallgatta mind a három bankárt, kevéssel Grosz Imre elbocsátása után intézkedett, hogy Mende Lászlót és Reitter Miklóst is engedjék el az ügyészségről.

Mende és Reitter előbb a Markó uccába mentek vissza, hogy magunkhoz vegyék otthagyott ruhadarabjaikat, azután autón siettek haza, Mende a feleségéhez, Reitter az édesanyjához.

- Kotsis alelnök úr az egész idő alatt végtelenül barátságos volt hozzánk – mondotta Mende László hazaérkezése után munkatársunknak. - Én azt hiszem az egész ügynek valami félreértés volt a mélyén és két-három nap múlva már csak úgy fogunk rá emlékezni, mint egy rossz álomra.