Igazán ennivaló ez a vasárnap megnyílt vígadói szendvics-kiállítás! ... De a közönsége – minden várakozás ellenére – nem nyalánkságokra kíváncsi fiatal lányokból és ifjú háziasszonyokból állott, hanem legnagyobbrészt komoly, idősebb szak- és szakácsemberekből, kik összeráncolt szemöldökkel, jegyzeteket készítve és bíráló megjegyzéseket mormolva járják a termeket… Valóságos művészi élmény ez a szakácskiállítás.

A szendvicskölteményeket valóban költemények módjára tálalja föl a katalógus: szépen megemlíti mindegyiknek a címét és szerzőjét. Pl.: Sonkás aszpik, írta – illetve készítette – Nyíráthy Gáspár. Az első terem szendvics-epigrammái után jönnek a komolyabb és terjedelmesebb műalkotások, szendvics-ballodák, sőt hatalmas szendvics-eposzok, óriási négyemeletes építmények, amelyeknek a tervezetét egészen biztosan építészmérnökök készítették. A szakácsremekek egyébként majdnem mind a festészet, sőt a szobrászat múzsáját is szolgálják, mindegyik ábrázol valamit, a legtöbb kártyát, - természetesen bridzskártyát, - de sok a virág, a keresztrejtvény, és a tájkép-szendvics is.

A kellemes illatú szobrok között sok az állat, - különösen a hattyú népszerű, - de legnagyobb sikere a József főherceg szanatórium remekművének van; egy sereg kiscsirke: a vakból kiformált gazdaasszony derekára tett kézzel kergeti be őket az ólba. A szoborcsoportozat olyan élethű, hogy az ember szinte hallja a csibék csipogását és a haragos menyecske veszekedését. Közelében hangjegy-szendvicsek mosolyognak a látogatókra: a zenekedvelő szakács négy-öt egymásmellé rakott szendviccsel lekottázta a torreádor-induló első taktusait, de kicsit hamisan, mert a harmadik hang nem f. hanem fisz, - ami természetesen mit sem változtat a szakácsművész úr érdemein.

Egyedül talán csak a Newyork-kávéház szakácsai sértik meg a szakácsmesterséget a művészet rovására: az ő hal – és libakompozícióik már olyan szépek, hogy az ember sajnálná kegyetlenül belevágni egy ilyen műremekbe… Az utolsó teremben bemutatják, hogyan készül a szendvics. Óriási közönség figyeli az aszpikból, pástétomokból és kaviárból alkotó művészeket és itt a sok arisztokratikus étel között mégis csak diadalt arat a demokrácia, mert kiderül, hogy a szakácsszobrászok leghálásabb és legjobban formálható anyaga a kis polgári tojássárgája…

Egy leányiskola vonul be a kiállítás termeibe, a kislányok elragadtatottan gyönyörködnek a látnivalókban. A tanárnők minden harmadik lépésnél aggódó óvatossággal figyelmeztetik a lánykákat, hogy kiállított tárgyakat megenni tilos. Mindenkinek tetszik a kiállítás, de a közönség egyhangú reagnációval megállapítja, hogy akármilyen jóllakottan is érkezett ide valaki, biztos, hogy éhesen megy el…