Azt is kérdezhetnénk, miért téma ez? Az erőszak mindig velünk volt, mindig létezett, fajfenntartási ösztönnek is nevezhetnénk. Túlélésünk a másik ellehetetlenítésére, kiszorítására épül.

Zavaros esztendők köszöntöttek ránk 1921 és 1934 között.
1921-ben még a fehérterror szedte áldozatait, és aki fel mert ellene szólalni, annak menekülnie kellett, mert ép bőrrel ezt nem úszhatta meg. Nem utolsó sorban e miatt kerül a vádlottak padjára 1933-ban Hock János, aki tíz évvel korábban, 1924-ben aláírt egy közleményt és azt merte állítani, hogy az országban katonai diktatúra van.
A 8 órai Újság érdekes cikket közöl erről a tárgyalásról Hock János bírái előtt címmel.

A korábban alakult ÉME sem tétlenkedik ezekben az időkben és rendszeresen jelen vannak a sajtóban a robbantások és rendbontások miatt. Névtelen, csapatokba verődött emberek terrorizálják az utcai járókelőket.

Elképesztő méreteket ölt a kommunistaüldözés. Robbanóanyag rejtegetéséért végeznek ki embereket, akikre természetesen rá tudták húzni a kommunista jelzőt.

Megtorlatlan és kiderítetlen marad a Somogyi Bacsó gyilkosság.

Azt hiszem ennyi bőven elég, hogy felelevenítsük az akkori idők közhangulatát, következtethetünk, a nagypolitika irányultságára, és megdöbbenhetünk, milyen világosan látszik, ahogy tért nyer a fasizmus.