Az ember életében egyre nagyobb fontosságú lesz a pontos idő. Ma, amikor szinte percekre van beosztva a munka, akkor elegendő egyetlen perc ahhoz, hogy súlyos kárunk származzék, feltétlenül szükségünk van egy közös időre, ami Budapesten is s a legmesszebb fekvő falvakban is egyöntetű járásra igazítsa az óráink mutatóit.

Amíg nem volt rádió, nehezen megoldható problémának látszott a pontos időjelzés. Azóta azonban nincs gond, a rádió naponta többször is alkalmat ad arra. hogy a sietésre vagy késésre hajlamos óráink mutatóit rendre szoktassuk.

A rádió pontos időjelzése ma már szinte nélkülözhetetlen kelléke lett a napi életünknek. Megszoktuk és minden csodálkozás nélkül vesszük tudomásul, hogy van. Pedig érdemes a kulisszái mögé érdekesebb, mint sok regény.

Hogyan állapítják meg és hogyan jelzik a pontos időt? Erre ad feleletet ez a kis technikai riport.
Elsősorban is a rádiónak meg kell állapítania a tényleges időt. Ehhez kell hangolnia a saját óráját s azután erről kell leolvasnia és bemondania a közönségnek.

A Studió műszaki helyiségében egy elektromos ingaóra áll, azaz hogy mozog. Vajjon jár-e ez az óra? Kérdés. A Studió műszaki hadserege sem tudná, ha nem - ellenőrizné. De nem sajnálja a fáradságot. Először is megállapítja a budapesti csillagaszati időt. Aztán egy hatalmas, ötlámpás géppel megkeresik déli egy órakor Nauen hullámhosszát, várják a jelzéseket. Nauen német alapossággal állapítja meg a pontos időt és egész Európa számára leadja a jelzéseket.

A magyar mérnökök azonban még ezzel sem elégszenek meg. Meghallgatjuk még Wien. Varsó Zeesen leadásait és azzal összehasonlítva fogadják csak el a pontot. Amikor mindezt szépen összegyűjtötték, megállapítják a Stúdió elektromos ingaórájának késését. S ezzel egy napra már megvan a pontos időjelzéshez szükséges alap.

Igen ám! De hogyan kerül ez a közönség közé. A képünkön látható szerkezetek révén. Az ingaóra összeköttetésben áll két szerkezettel, egy jeladóval, amely a közismert szaggatott jelzést csinálja és egy hangadóval, amely ehhez az élénk sípolást szállítja.

Az egész pedig összeköttetésben áll a Stúdió olvasószobájával, ahol a bemondó leül a mikrofón elé. A bemondó előtt egy kis óraszerkezet áll. Két gomb rajta. Az óra egyik fele a perceket mutatja s mutatója minden percben egyet ugrik. A másik óra egy másodpercmutató, amely csak akkor indul meg. ha a gombot megnyomjuk.

Hogyan történik tehát a bemondás? Tegyük fel, hogy Gecső Sándorné, a Stúdió bemondónője a soros éppen. Mielőtt beülne az olvasószobába, megnézi a műszaki teremben lévő órát. Azon feltünteti a kis tábla, hogy aznap a főóra mennyit siet vagy késik. Mondjuk két másodpercet. Ezzel bemegy az olvasószobába és leül az óra és mikrofon elé.

A gombon rajta tartja az ujját és ügyeli a percmutatót. Amikor az egyet ugrik, azonnal lenyomja a gombot. Ezzel elindítja a szerkezet működését. A gombnyomástól számított harminc másodperc múlva jön az első jelzés. Hogy mikor jön, azt a közben megindult másodpercmutatón is láthatja. Közben tehát mondja a szöveget: - Következik 1 óra 5 perc...

Jön a sivítás, majd a rövid, pontszerű jel s azután tízmásodpercenként a többi jelzés. Ezek a jelek már a bemondótól teljesen függetlenek. Ha egyszer lenyomta a gombot, minden megy magától, neki csak a szövegre kell vigyázni.

Az egész automatarendszer roppant szellemes készülék s ma már olyan tökéletes, hogy legfeljebb 1 másodpercet késik vagy siet a pontot időjelzés. Ez pedig már megközelíti a tökéletességet. Nagyobb pontosságra a napi életben nincs szükség.

A pontos időjelzés tehát ilyen furfangos módon igazítja össze az ország összes óráinak mutatóit. De nemcsak az országét, hanem az egész kontinensét is.

Horváth Zoltán