Emlékezetembe idézem Szenteleky Kornél vékony alakját, sápadt arcát, amint ismeretségünk tizenöt éve alatt, időről-időre elémbukkant. 1917 nyarán ismerkedtünk össze, régen volt, de most úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. "A Hét"-ben jelentek meg akkor írásai: érzelmesen finom krónikák, franciás szemléletű irodalmi lejegyzések, néhány friss lobbanékonyságú rövid novella, majd egy regény, a "Kesergő szerelem", amelynek hőse, Lengváry, tüdőbajos volt. "A tüdőm beteg, érzem, hogy tüdőbajom van. Arcoba vagy Nervibe küld majd az orvos, ha megvizsgál, számlálgatni fogom sápadt napjaimat, kövér párnák között fekszem a napon s úgy halok meg, mint Revíczky Gyula vagy Petőfi Zoltán."

Akkor még nem tudtuk hogy a közöttünk járó, szükszavú fiatal orvosíró maga is tüdőbeteg és azt sem tudhattuk, hogy az eljövendő esztendők ennek a melankólikus írói műszerekkel dolgozó bácskai fiatalembernek a magyar szellemterület déli csücskében komoly missziót jelölnek ki, harcosabbat, jelentősebbet azoknál a költőknél, akiknek csendes elmúlásáról regényhősén át fantáziált.

A forradalomutáni idők a régi bácskai családból származó írót (családi neve Sztankovics volt), aki anyai ágon a költő Kisfaludy-családdal volt rokon, hazasodorták és egy álmos, kókasztó melegtől égő bácskai faluban, Stari-Sivácan (Ószivác) lett körorvos. Bácska magyar irodalmi élete akkor alélt volt és az a nagyszerű lendület, ami a század elején Kosztolányit, Somlyó Zoltánt, a tragikus véget ért Csáth Gézát, Lányi Saroltát és Viktort adta, reménytelenül sorvadt. Kis vidéki falvak, elszórt városok rejtett iróasztalfiókjainak írtak ismeretlen ifjú írók, a ŤBácsmegyei Naplóť (ma "Napló") vasárnapi számai voltak esztendőkön át az egyetlen irodalmi fórum és az a friss, magas nívó, amit a lelkes Fenyves Ferenc munkája reprezentált, sodorta a laphoz Szenteleky Kornélt is.

Ott jelentek meg novellái, nemesmetszésű képekre emlékeztető, halkszínezésű versei, a "Napló" adta ki néhány lírai lejegyzését és útijegyzeteit "Úgy fáj az élet2 címen ugyancsak ott jelent meg a "Bazsalikom" is, modern szerb költők magyar antológiája, amelyet Debreceni Józseffel együtt adott ki. A Pestről hazaszakadt író itt ismerkedett össze a vajdasági irodalommal, itt látta meg az egységesebb, szervezettebb kisebbségi irodalom megteremtésének missziós feladatát és ennek a feladatnak megvalósítására alapítja a "Vajdasági Írás"-t, az első jugoszláviai magyar irodalmi folyóiratot, amit később a ma is élő "Kalangya" követett.