Tegnap egy társadalmi szervezetben, amelynek szülőanyja nagyrészben mi vagyunk - mondotta – nagyjelentőségű nyilatkozatok hangzottak el, amelyeket a reális értékelés jegyében óhajtok szóvátenni. Mi vagyunk hivatva arra, hogy ezekre a megnyilatkozásokra visszhangot adjunk. Az a tragédia, hogy a kilencvenszázalékos keresztény magyarság lelki együgyüségben szenvedve sohasem merte kimondani, hogy a keresztény nemzeti irányzat nem ünnepnapi ajándék, hanem természetadta kötelesség.

Tragédiánk akkor kezdődött, amikor koldulni mentünk a nyugati demokrácia ingoványaira.

Itt nem gágoghat a jazz, nem tombolhat az erotikus dekadencia, a romboló irodalmi szellem, mert ez a nemzet meg fogja védeni önmagát és családjait. Nem ismétlődhetik meg a nemzet tragédiája amiatt, hogy az irányító tényezők gyávasága, meghunyászkodik a gettószellemmel szemben. Mi vallást sohasem bántunk, de küzdünk az ellen a gettószellem ellen, amely prepozáns módon kigúnyolja hagyományainkat és színházakon és művészeten keresztül megrontja a családi életünket.

A liberális politika pipogyán gyáva volt a családjainkat megrontó szellemmel szemben. Volt idő, amikor a gettószellemnek való udvarlás volt az érvényesülés útja. A nemzet kiadta kezéből a sajtót, a pénzintézeteket – ez akar öncélúság lenni? Látom, hogy a gettószellem a maga vigyorgó szemtelenségében most is fölényeskedik. Már megmondtam: vigyázzunk, mert az reakciót szülhet!

Nem szeretném, ha azokat az eredményeket, amelyeket az evolúció is meghozhat, forradalom útján kellene megteremteni.

A gettószellem ma is páholyban ül, egy oldalon megcsókolják Debrecenben, más oldalon csókra csábítják Budapesten. Én pedig azt mondom, hogy mi az igazságot életünkkel is készek vagyunk bizonyítani és követjük, hogy társadalmi életünkben és állami életünkben egyaránt kifejezésre jusson. Ha valakinek opportunizmusa mást mond, az ne vállalkozzék arra, hogy ennek a nemzetnek élére álljon. A miniszterelnököt arra kérem, hogy a társadalmi munkánál ne a formákat keresse, hanem a mindennapok munkájában igyekezzék a programot érvényesíteni. Nem lehet lekicsinyeli a németországi eseményeket.

Németország a maga alaposságával intézi a dolgot.

Új szelek fújnak, új erők érvényesülnek, kell, hogy a keresztény erkölcs és a kereszt necsak az egyén életében, hanem a társadalomban, a törvényhozásban és a gazdasági életben minden vonatkozásban is parancsolólag érvényesüljön!