Az Akadémia uccában egy elsőemeleti lakást „olaszok házá”-vá alakítottak. A falakon képek. Az olasz királyi család tagjairól, Mussoliniról. Sok-sok kép. Egy ezüst lapon egyszerű betűk:
Mussolini, ha sempre raggione.
(Mussolininek mindig igaza van!)

Pignatelli herceg a házigazda. Ö üdvözli formás beszéddel Marinettit, aki pontosan ötkor érkezik. Fekete inget visel. Felzúg a Giovinezza s azután Marinetti beszél. Már hallottuk őt máskor is Budapesten. A Tudományos Akadémiában, A Pen Club ülésein. Többször jár nálunk és mindig szívesen jön.

Aki egyszer hallotta, soha el nem felejti a különös dinamikájú, erőteljes szóáradatot, s zengzetes meggyőző hanghullámzást, a tartalmilag tökéletes felépítésű beszédet: Martinetti előadását. Mindegy miről beszél: művészetről, politikáról, életről. Legszívesebben egybekapcsolja mindet.

Szerinte a futurizmus egyik lendítőkereke volt a fascizmusnak s nem véletlen, hogy a művészek lázasan türelmetlen új formakeresése egybeesik az olasz politika lázas türelmetlen újútkeresésével. A futurista segítőtársak munkájával születik meg a fascizmus „az eredetisig és rövidség törvénye.”

- És Hitlert - kérdezik tőle, amint beszéde után kimelegedve egy karosszékbe veti magát
- Nincs kapcsolat, nincs összefüggés!
- És Magyarország? - kérdezi valaki az embergyűrűből, amely csupa érdeklődő, fekete ingből kikandikáló fejből fonódik Marinetti köré.
- Minden rokonszenvem Magyarországé a békében és az esetleges háború idején!

- Háború? - ez az újabb kérdés.
- Nem mondtam, hogy lesz, csak arra az eshetőségre gondolok, ha pedig lenne... A magyar nép éppen azért kedves nekem, mert nem riad meg egykönnyen semmitől, de felkészül bölcsen mindenre. Erős, temperamentumos, bátor emberek, ezért tetszenek nekem. Csupa energia és készség valahány, a kezét előrenyujtva, ökölbeszorítja, vasmarok, pattanásig feszülő erek, ez a kéz ki nem engedi, amit egyszer megmarkolt - akár politikában, akár munkában.

Kis szünetet tart csak, amíg egy pohárka vermutot felhajt, amit nagy tömegben kínálnak a feketeingesek.
- Munka kell! - folytatja. - Ipar kell! S ha nincs mit dolgozniok a gyáraknak a régi alapon, ki kell találniok valami újat a régi helyén….

- Itt vermutot iszunk, olasz bort, de reméljük, ismeri a magyar borokat is.
- Igen, a magyar bor... Neveket nem tudok a „tokaji”-n kívül, de három-négyfélét ismerek. Csupa tűz és erő, mint a magyarok… Egészségükre!...

F. T.