Kilítások és könyvek
Az Ernst-múzeum gyüjteményes kiállításának volt egy exotikus résztvevője is: José Clemente Orozco, mexikói félvér festő, akinek huszonnégy érdekes grafikai lapját láthattuk. ezek részben Goya, részben a mai francia grafika erős hatását mutatták, sokkal inkább, mint a régi azték művészetét, amire a tárgymutató szavai utaltak. Orozco rajzaiban sok az ethnografikum és jó illusztrációkat szolgáltatnak a mai Mexikóhoz, melyet Lawrence terjedelmes regénye, a Tollas kígyó ismertetet meg közönségünkkel. Ezt az izgatott életet jól szemléltetik e lapok, sőt kétségtelen művészi értékük is van. Orozco biztos kezű, lendületes ábrázoló, aki ügyesen használja fel az európai grafika eredményeit.
A kiállítás meglehetősen vegyes anyagából még Meller Kató színes papírból kinyírt színpadi alakocskáit említjük fel, melyek a mai München kissé idejét múlt dekoratív törekvéseit árasztják.
A Nemzeti Szalon egy Duna-kiállítást rendezett, jóllehet a Balatoni kiállítás teljes sikertelensége megmutathatta volna, hogy efféle témai csoportosítás selejtes anyagot korántsem színez jobbá. A szép cím ezúttal sem használt, nem teszi elviselhetőbbé azt a dillentantizmust, mely a Szalon falainak legnagyobb részét ellepi. Nem is foglalkoznánk e kiállítással, ha nem kellene tiltakoznunk az ilyen meddő tárgyi csoportosítások ellen, ahol hangzatos cím alatt művészileg értéktelen gyüjteményekkel lépnek a közönség elé. És még egy másik oka is van e soroknak: különös nyomatékkal kell megemlékeznünk Szőnyi Istvánnak néhány remek dunai képéről, melyek ezt a kiváló művészünket ismét legjava erejében állították elénk.
Pór Bertalan litografiái. Messze idegenben, Brüsszelben adta ki Pór Bertalan nyolc litografiáját, melyekhez francia nyelven Pierre Louis Flouquet írt lelkesen elismerő méltatást. Pór rajzai érdekesen számolnak be arról, hogy a művészben ma is ugyanaz a szenvedélyes temperamentum lobog, mint egykori munkásságában, mely még idehaza játszódott le. Mégis az elmúlt tizenhárom esztendő sokat letörült ama külsőségekből, amelyek teatrálissá tették Pór művészetét; ezek a rajzok egyszerübbek és igazabbak a régieknél. Az egykori erő bennük buzog, de a régi sallangok, a régi hangsúlyozott programmszerűség nélkül.
A litografiák kivétel nélkül a pásztori életnek jeleneteit ábrázolják, egymással tülekedő szarvasmarhákat és gondozóikat. Izgatott, heves egymásba gabalyodó forgatagban, vad, állati sürgés-forgásban. Kevés, de hatalmas vonallal, szűkszavúan és mégis kimerítően. Harsogó és ellenállhatatlan hangsúlyokkal.
Pór egykori festészetében is túlnyomóak voltak a vonalbeli kifejeződések, a színre nem sok gondot pazarolt. Ábrázolása legtöbbnyire egysíkú. Alakjainak plasztikus megjelenítésével nem törődött. Ezt a felfogást juttatják érvényre ezek a lapok is, melyek mai grafikánk legjavához számíthatók.
Egy szép könyvről. A könyvek mai tömegprodukciójában mindinkább háttérbe szorul művészi kiállításuk. Mentől olcsóbban produkálni, ez a jelszó. Alig egy-két kiadónk van, aki a könyv szépségére is súlyt helyez. Különösen a nagy fővárosi könyvkiadócégek azok, amelyek a legtöbbet vétenek az ízlés ellen. Rossz papíron, csúf betűkkel zsúfoltan nyomtatnak, egyforma gondatlanul s ízléstelenül prózát és verset. Ezért valósággal fellélekzik az ember, ha olyan könyv kerül kezébe, mint Babits Mihály Amor sanctusa, melyet minden elismerést megérdemlő gondossággal és szeretettel a magyar Szemle Társaság adott ki.
Szép, egyszerű, előkelő kötése is elárulja már, hogy milyen gonddal öltöztette a Szent szeretet könyvét. De folytatódik, sőt fokozódik az öröm, ha kinyitjuk a könyvet és belélapozunk. Latin és magyar szövegének kétféle betűi angolosan előkelőek, papirosra elsőrangú. Minden egyes hymnus különállóan van szedve, zárt kis tipografiai világ, melyet nagyszerűen élénkítenek a vörös iniciálék. Az egyes oldalakon belül a szedés olyan finom műgonddal osztja be a teret, hogy a tartalom nyújtotta gyönyörűséget a szem élvezete is a lehető legteljesebben támogatja.
Furcsa, elszegényedett világot élünk ma és éppen ezért végtelenül jól esik, ha szép tartalmat, szép formában kinál a könyv. Különösen ha verset, mert ez szebb köntöst kíván és éppen a vers az, mely ezt a szép köntöst csak nagyon ritkán tudta megszerezni.
A Magyar szemle Társaságot mindenesetre a legnagyobb elismerés illeti, hogy végre akadt kiadóvállalat, amely a könyv tartalmát gondos szeretettel készült formában adja olvasói kezébe.
Jaschik Álmos meseillusztrációi. Ha az ember az angol, amerikai vagy újabban az orosz gyermekmesekönyveket forgatja, valósággal álmélkodik, hogy mennyi művészi iparkodást fordítanak a gyermeknek szánt képekre. Nálunk bizony hasonló törekvésre alig akad példa. Éppen ezért feltünésszámba mentek Jaschik Álmosnak gyermekmese illusztrációi, melyekkel Szánthó Dénes Csigabusz című mesekönyvét díszítette. Megrajzolta az egész szöveget is, kellemes, könnyen olvasható betűkkel és a szövegbe szőtte belé fekete, zöld és vörös színű rajzait. Eltérően ismert stílusától, jóval egyszerűbben és a gyermeki látás számára könnyebben megközelíthető formákkal, aminthogy a gyermeknek szánt rajznak nem szabad túlterheltnek lennie.
De ezenkívül igen sok finomságot tudott rajzainak adni. eltekintve az egyes állatok pontosan ellesett jellegzetességétől, jó állatpszychológiát és naív humort is nyujtott. Már pedig különösen az utolsó vonás a fontos, hiszen ennek segítségével férkőzhetett valóban közel a gyermeki lélekhez. Naív tudott lenni és ez a naivsága nem a felnőttnek sokszor utálatos műgügyögése, melyet maguk a gyermekek fogadnak a leggyanakvóbban.
Igy sikerült neki olyan művészi gyermekillusztrációkhoz eljutnia, melyek közvetlen céljuktól eltekintve, mint tisztára művészi teljesítmények is jelentékenyek.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!