A bolettarendszer pótlására egész sereg magántervezet készült és az egymás közt e tárgyban állandó megbeszélést folytató gazdasági miniszterek elrendelték azokat a számításokat, amelyek hivatva lesznek pénzügyi szempontból megvilágítani, melyik tervezet lenne legalkalmasabb a mezőgazdaság megsegítésére.

A számítások husvét utánra készülnek el és a kormány április második felében ankétsorozatot rendez ebben az ügyben s ennek eredménye alapján hozza meg döntését, amelynek legkésőbb május első felében meg kell történnie. A különféle monopólisztikus megoldási tervezetekről megkérdeztük a súlyos szemoperációja után felépült Csizmadia András kisgazdazdaképviselőt, aki a következőket mondotta:

– A bolettarendszerrel kapcsolatos változásnál attól félek, hogy a döntés megint késni fog, pedig már a multban is kiszámíthatatlan károsodás érte a termelőket annak következtében, hogy a megfelelő intézkedések elkésve léptek életbe.

Magyarország abban a kedvező helyzetben van, hogy a mi termésünk legkorábban kerül piacra és a mi értelmes és hozzáértő kereskedőink rendszerint már három-négy héttel az új termés előtt kötéseket eszközölnek, de miután nem tudták mi következik, ezekre a kötésekre legutóbb nem kerülhetett sor, ami óriási kárt jelentett a termelőkre nézve.

Leghelyesebb az volna, ha az új megoldásnál feltétlenül megszüntetnék a jelenlegi ellenőrzési rendszert, mert a mi népünk nincs hozzászokva ehhez a szekatúrához. Egyes vidékeken az utcán molesztálják az őrletőket, amikor őrleményeiket hazaviszik a malomból. Én a monopóliumot egyáltalában károsnak tartom, akár részvénytársaság formájában jelentkezzék, akár más módon.

Most, amikor mindnyájan tiltakozunk a kartelek túlkapásai ellen, ne ültessünk újabb kartelt a termelők nyakára. Ha egy kézből irányítjuk a gabonakivitelt, akkor ez a kéz az árakat is diktálni fogja, mert hiszen elképzelni se lehet olyan vállalkozást, amely ne a maga nyereségének növelésére törekednék.

Rendkívül fontos a liszt magas adójának eltörlése, mert különben nem vehetjük fel a versenyt a külföldi liszttel, nagyon megnehezedik a külföldön való értékesítés. Malomiparunk így nemcsak pang, hanem már a tönk szélére is jutott. A malmok nem képesek ilyen nagy ráfizetéssel, ilyen magas lisztadókkal dolgozni, az ezzel járó kenyérdrágaság pedig éppen azoknak a megélhetését drágítja meg, akik a legszegényebbek, akik a leginkább vannak kenyérfogyasztásra ráutalva.

Én mindenképpen a szabadkereskedelem híve vagyok.
Az én paraszti eszemmel úgy látom a helyzetet, hogy vannak nekünk igen értelmes, hozzáértő kereskedőink, akik mindenkor megtalálják annak lehetőségét, hogy terményeinket értékesíthessék, külföldre vihessék.