A nyomozás a helyszíni szemlével azonban még nem ért véget, mert a csendőrség valamennyi részletében tisztázni akarja a postarablás körülményeit. Felmerült a kérdés, hogy a körülkerített postahivatal-belső szobájába miért a szerencsétlen Kiss Kálmán lépett be először, akit Máté a mindenre elszánt postarabló, két lövéssel leterített. Megállapították, hogy amikor Schaily kiugrott az ablakon, a belső szobában maradt Máté, aki habozott néhány pillanatig és nem követte társát a menekülésben, hanem minden oldalon csendőrt látva, leadta az első lövést.

Az uccán álló csendőr ekkor vette észre a menekülő Schailyt és utána lőtt, majd szemmel tartva a házat, a utolsó oldalon éppen kijövő gyógyszerészt megkérte, hogy siessen a csendőrőrsre és hozzon segítséget.

A gyógyszerész társaságban lévő Kiss Kálmán azonban rögtön a csendőrrel visszament a posta épületéhez és csatlakozott a verandán álló csendőrhöz. Néhány pillanatnyi várakozás után a csendőr és az időközben odaérkező gyógyszerész is elhatározták, hogy benyomulnak a helyiségbe. A sötétben még mindig nem látták, hogy az első ajtó lakatja nincs a helyén, ezért egy másik ajtót feszítettek fel.

A csendőr figyelmeztetése hiábavaló volt. Kiss Kálmán, aki éveket töltött kint a harctéren és bátor magaviseletéről az egész községben legendákat beszélnek, bal kezében pedig vékony vívókardját szorongatva indult a belső szoba felé. Felnyitotta az ajtót, bevilágított a szobába és szemben a sarokban megpillantotta Mátét. A rabló nem tudhatta, hogy előző lövése talált -e vagy sem, mindenre elszánva kuporodott a sarokban a postaküldemények mögött, amelyeket fedezék nélkül használt. Amikor Kiss Kálmán feléje ugrott és elérte Máté fejét a karddal, a rabló ismét lőtt
és a két lövés halálos sebet ejtett a fiatal tisztviselőn.

Időközben a fegyverzajra felébredt Alman András, a ház tulajdonosa, aki felgyújtotta a lámpát és ekkor Máté óvatosan ki akart siklani az ajtón. Egy pillanatig farkasszemet nézett Virág csendőrrel, majd lövésre emelte revolverét, de a csendőr megelőzte és lelőtte.

Schaily egy vecsési bankot is ki akart rabolni

Közel másfél óráig tartott a helyszíni szemle és utána Shaily Sándort visszakísérték a községházára, ahol megkérdezték tőle, hogyan jutott a fegyverhez? Schaily beismerte, hogy a revolver az ő tulajdona volt, de néhány héttel ezelőtt, mielőtt még a postarablást kitervezték, a revolvert kölcsönkérte tőle Máté. Amikor a postarablásra elindultak, Máté megemlítette, hogy a revolver nála van, mert inkább agyonlövi magát, semhogy a csendőrség kezére kerüljön.

A postarabló állítása szerint a revolvert két évvel ezelőtt egy bárótól kapta, aki szorult helyzetben 25 pengő kölcsönt vett fel a fegyverre. Elmondta, ezután Schaily, hogy négy polgári iskolát végzett, rézesztergályos volt, azután zálogüzletekkel kezdett foglalkozni, ami jól jövedelmezett. Megismerkedett Bucsinszki Lajossal és az ő társaságában átvette az egyik kártyaklub pinkabérletét. Belesodródott az éjszakai életbe és minden megtakarított pénze elúszott.

26.000 pengőért építette fel újpesti villáját, amelyre utóbb kölcsönöket vett fel bankoktól, ezért határozta el Mátéval együtt, hogy a vecsési posta kirablásával fog pénzt szerezni. Mialatt Schaily Sándor kihallgatása folyt, megjelent a községházán egy gazda tanúnak, elmondotta, hogy két évvel ezelőtt már látott két gyanús férfit a vecsési szövetkezeti bank körül ólálkodni és úgy gondolja, hogy Schaily volt az egyik. A jelentkező tanút beviszik a községháza 4. számú szobájába, ahol a kihallgatás folyik, Schaily meggörnyedve áll a gazda előtt, aki azonnal felismeri benne azt a férfit, akit két évvel ezelőtt a bank előtt látott. Egyik jegyzőkönyv a másik után készül el a beismerésben lévő postarabló ügyében, aki nyöszörögve és siránkozva áll a csendőri bizottság előtt.

Alig lehet érteni a válaszát: állandóan sír és könyörög, hogy vegyék le a kezéről a bilincset, mert nagyon szorítja a csuklóját. A község orvos azonban megvizsgálja a Schaily kezét és megállapítja, hogy a bilincs nincs szorosan rákötve, és a postarabló csak szimulál. A csendőrjárőr jelentése szerint az elmúlt éjszaka Schaily újból szökést kísérelt meg. Megbilincselt kezét kiszakította az őrző csendőr kezéből és futásnak eredt, de rövidesen elfogták. Schaily Sándor azzal magyarázása szökési kísérleteit, hogy reméli, lelövik és nem kerül börtönbe.

Eltemették a postarabló áldozatát

Mialatt a községházán folytatódnak a kihallgatások a főtéren megkezdődött a szerencsétlen Kiss Kálmán temetésének előkészületei. A tér közepén fekete drapériával bevont pódiumot emeltek, mert Kiss a község halottja. Három órakor Vecsés valamennyi lakosa ott szorong az emelvény körül. Cserkészek és leventék állnak sorfalat s a közeli halottasházból elindul a halottaskocsi, rajta az egyszerű koporsó. A temetkezési vállalat díszruhás emberei az emelvényre teszik a koporsót, a tömegből felcsuklik a sírás, amikor meglátják Kiss Kálmánnét talpig feketében, mellette két kis árvájával.

A budapesti postaigazgatóság hatalmas babérkoszorút küldött és díszes koszorút helyezett a ravatalra Vecsés nagyközség is. Fél négykor megkondultak a harangok és az emberek könnyes szemmel imádkoznak Kiss Kálmán lelki üdvéért. A községi főjegyző méltatja Kiss Kálmánt, akinek önfeláldozó hősiessége okozta halálát. A községháza egyik ablakából kivillan a szurony, csendőr őrzi a vecsési postarablás megbilincselt tettesét...

Pestre kísérik Schailyt

A főkapitányság, miután Vecsés a csendőri nyomozó hatóság hatáskörébe tartozik, eddig nem kapcsolódott be a postarabló bűnügyének nyomozásába. A budapesti rendőrség biztosra veszi, hogy Schaily Budapesten is követett el olyan bűncselekményeket, amelyeknek tetteseit kinyomozni eddig nem tudták, ezért a vecsési nyomozás után a postarablót átkísérik a főkapitányságra.