Vasárnap letartóztattak a főkapitányságon egy soknevű, bárónőt, akiről kitűnt, hogy nem is bárónő, ellenben az igazi nevén Balczó Máriának hívják és már régen körözi a budapesti ügyészség lopás miatt.

Véletlenül került rendőrkézre a szép barna fiatalasszony, akit egy borbély jelentett fel a sikkasztásért, mert kölcsönkért sálját nem adta vissza. Detektívek mentek ki a Márvány ucca 44. alá, ahol a följelentett Barkóczy Mária bárónő albérletben lakott Csizmás Oktáviánnál, a belügyminisztérium elmozdított segédhivatali igazgatójánál, aki a minisztériumban annak idején önbetörést követett el.

A detektívek azt mondták: Menjen be a bárónő a főkapitányságra, ahol egy kettőre el lehet intézni a teljesen jelentéktelen ügyet. Az álbárónő azonban nem ment be a főkapitányságra, hanem visszavitte a sált a borbélynak. A főkapitányság épületétől való idegenkedése keltette fel személye iránt a detektívek különös figyelmét és hamarosan meg is állapították az igazi nevét.

Vasárnap szedték össze Balczó Mária valamennyi bejelentőlapját, amelyekből a jóhangzású nevek érdekes koszorúja állítható össze. A lopásért körözött Balczó Mária a következő neveket használta: Schneider Dénes báró tábornok özvegye... Szabó Dénes tábornok özvegye ( a Schneidert egyszerűen lefordította Szabó-ra), Lévay József báró elvált neje...

1932-ben, az újpesti szülőotthonban fiúgyermeknek adott életet Balczó Mária és akkor a törvénytelen gyermek apjául Lévay József dr. ügyvédet mondotta, holott ilyen nevű ügyvéd egyáltalában nincsen.

A tavalyi szükségmunka során mint szellemi szükségmunkás dolgozott a titokzatos nő
egyik kerültei előjáráson- ugyancsak hangzatos álnév alatt. Mivel a rendőrségen azt hiszik, hogy e soknevűség mögött nagyobb szabású bűnügy rejtélye lappang, a lopásért körözött Balczó Mária álbárónőt egyelőre nem kísérték át az ügyészségre, hanem a főkapitányságon tartották.