- Károlyi lemondása engem is váratlanul ért. Végtelenül sajnálom, hogy az egységes párt és a miniszterelnök nem értették meg egymást s a párt nem ismerte föl eléggé azt az érzéket, amelyet Károlyi sziklaszilárd jelleme jelentett az ország számára. Az én fölfogásom szerint a kormányválság megoldásának irányát az aktuális külpolitikai és pénzügyi tárgyalások menete szabja meg.

Vasárnap már általános volt beavatott helyeken az a vélemény, hogy olyan politikus kap megbizást a kormányalakításra, akinek megfelelő külföldi összeköttetései vannak, aki ugy külpolitikai, mint pénzügyi kérdésekben elismert szakértő, akit a külföld ismer s aki iránt Genf teljes bizalommal van.

Ha valóban a belpolitikán lett volna a fősuly, ha a jelenlegi parlamenti erőviszonyok döntötték volna el a válság megoldását, ugy Gömbös Gyula honvédelmi miniszter vagy Keresztes-Fischer belügyminiszter személye került volna elsősorban előtérbe, de Kállay Miklós volt kereskedelemügyi államtitkár és Puky Endre, a Ház alelnöke és szerephez jutott volna.

Bethlen István Walko Lajos külügyminisztert ajánlotta miniszterelnöknek, aki ismert és rokonszenves egyéniség a külföldi mértékadó tényezők előtt és aki uralja a perdöntően fontos pénzügyi, gazdasági és kereskedelempolitikai problémákat is. Egyébként Walkót már Bethlen lemondása után is a legesélyesebb miniszterelnökjelöltnek emlegették, bár mindenki tudta és tudja ma is, hogy nem keresi a közszereplés izgalmait, nem ambicionálja a miniszterelnökséget és most már csak ugy, mint tizenhárom hónappal ezelőtt, ismét igyekszik kitérni a kormányalakítás vállalása elől.

Mégis beavatott helyen ugy vélik, hogy a Walko-kombináció egyáltalában nem tekinthető elejtettnek; azt hiszik, hogy a külföldi tárgyalások esetleges nehézségeinek nyomása alatt előbb-utóbb be kell adnia a derekát, ami azt jelenti, hogy kénytelen-kelletlen, de vállalni fogja az átmeneti miniszterelnökséget.

Tény az, hogy vasárnap egyetlen miniszterelnökjelölt maradt a porondon: Walko Lajos. Az éremnek természetesen itt is két oldala van: ami külpolitikai szempontból előnyös, az belpolitikai szempontból – amit egyébként ma, a külföldi tárgyalások befejezése előtt másodrendű kérdésnek tartanak – még jobban összekuszálja, fejetetejére állítja az amugy is merőben bizonytalan politikai és parlamenti helyzetet.