Páris, október 16.
A magyar parlamentben a Gömbös-kormány bemutatkozása alkalmával lezajlott vitát Párisban szokatlanul élénk érdeklődéssel kisérték, elsősorban ennek a vitának külpolitikai vonatkozásai miatt.

Azok a barátságos szavak, amelyeket a miniszterelnök beszédjében Franciaország felé intézett, ezuttal komolyabb megítélésben részesültek, mint aminő a diplomáciai udvariasságoknak egyébként osztályrészül jutni szokott. Ugyancsak kedvező benyomást tett az ellenzék szónokainak állásfoglalása, a magyar külpolitika függetlenségének megóvása mellett.

A francia politika vezetőinek – és ez nem csupán a Quai d’Orsay hivatalnokaira vonatkozik – nem kerülte el a figyelmét, hogy a kormányprogram vitájában résztvett ellenzéki képviselők és felsőházi tagok az őszinte hála és elismerés hangján szólottak Olaszországról és Mussoliniról, de egyszersmind tiltakoztak a magyar külpolitika függetlenségének föladása ellen és követelték, hogy Magyarország minden külpolitikai komplikációtól távolt tartsa magát.

A magyar parlament vitája francia pénzügyi körökben is bizonyos megnyugvást okozott és jelentékenyen hozzájárult Magyarország morális hitelének megszilárdulásához.