Soldos főispán üdvözlő szavaira Gömbös miniszterelnök így válaszolt:
- A mai napot nem akarom arra fölhasználni, hogy politikát hirdessek. A romhányi csata napját akarom méltatni a magam szemszögéből. Abban az időben is hiányzott a magyar egység: kurucok és labancok állottak egymással szemben, két politikai világnézetet hirdetve.

Ma elmult az ideje annak, hogy a kurucok és labancok nézőpontjából kiindulva válaszfalakat emeljünk a magyarok közé.

A független Magyarországnak csak egy táborban lehet a helye s a független Magyarországnak egy a kötelessége, kimüvelni azt a nemzeti öncéluság jegyében. Ne legyen sem kuruc, sem labanc, hanem legyen magyar testvér, aki összefog, megérti az idő szavát s velem együtt imádkozik a magyar sorsért.

A magyar mindig makacsul ragaszkodott szabadságához és az volt a vágya, hogy független legyen. Történelmi szemmel nézve meg kell becsülnie a nemzetnek immáron függetlenségét s rá kell eszmélnie arra, hogy független nemzetnek egészen más életet kell élnie, belpolitikailag is, mint aminőt eddig élt.

A nagy nemzeteket az jellemzi, hogy történelmi célkitüzésükben évszázadokon keresztül ugyanazon az uton járnak. Cromwell óta külpolitikai kérdésekben egyformán gondolkozik minden angol. Anglia világpolitikát csinált.

Magyarországnak keleteurópai politikát kell csinálnia. Ennek a politikának egy vonalon kell haladnia, ebben a kérdésben nem lehet különbség magyar és magyar között.

A magyar kuriának át kell vennie patriárchális hivatását, az érdes munkáskezet meg kell fognia a magyar kuria tulajdonosának és az ősi magyar hagyomány istápolójának, hogy figyelmeztessen mindenkit, hogy ezt a frontot, a magyar ur és a magyar kisgazda frontját áttörni senkinek nem lehet!

A miniszterelnök beszédét éljenzés és ünneplés követte.