Egy huszonhatesztendős osztrák feltaláló magasságmérő készüléke, mely ködben „kitapogatja” a repülőgép alatt a hegyeket - Rakétákkal kilőtt mentőkötelekkel húzzák partra a zátonyra futott hajók legénységét – Amerikában léghajóval húzzák ki az öngyilkosokat a vízből

Ezerötszáz utassal harminchat óra alatt száguld keresztül az óeeánon a „vizi Zeppelin”, melyet a Sing-Sing-fegyház egy magasrangú lakója talált fel - Egy belga mérnök szenzációs találmánya: Nemsokára a Balatonból is villamos áramot lehet termelni és minden falunak meglesz a saját külön áramfejlesztőtelepe.

Ausztriában, mint hírlik, több vállalat elhatározta, hogy az üzemköltségek drágulása, meg a nagy adók miatt beszünteti a teherautótartást és visszatér a lovasüzemre. Nálunk is napról-napra nő a forgalomból kivont gépjárművek száma, sőt olyan terv is merült fel, hogy egyes autóbuszvonalakon lovasomnibuszokat járassanak.

A pesszimisták ebből már arra következtetnek, hogy az emberi művelődés, a tudomány, a gépek csodálatos világa elérte fejlődésének tetőfokát s most már lassanként sutba kerülnek a technika nagyszerű vívmányai és visszatérünk a jó öreg delizsánszhoz, meg a gyertyakoppantóhoz. Erről azonban szó sem lehet, mert az emberiség csak előre haladhat, a visszafejlődés az elsorvadással, a halállal lenne egyértelmű.

gazdasági válság ideig-óráig talán lassíthatja, fékezheti a technika diadalmas tempóját, de nem törheti, nem akaszthatja meg. A százemeletes felhőkarcolók, ezerméteres hidak, kétszáz személyt szállító léghajók és a százezer lóerejű dinamók századából nincs és nem is lehet visszatérés a középkorba és a százhúszkilométeres vasuti, négyszázkilométeres autó- és 650 km.-es repülőgépsebességi rekordokat nem hagyhatjuk csak úgy el a postakocsi kedvéért, mert mostanában rosszul megy a sorunk.

A technika rohamléptekkel száguld tovább most is és napról-napra bukkannak felszínre újabb s újabb érdekes találmányok. Szárazföldön, vízen, de kivált a levegőben egyre nagyobb sebességgel haladnak a járóművek, de amilyen tempóban nő az utazás sebessége, olyan mértékben fokozódik a balesetek lehetősége is és ezért a technika állandóan nagy erőfeszítéseket tesz, hogy új műszerek, biztonsági készülékek szerkesztésével elébevágjon a szerencsétlenségek bekövetkeztének.

Repülőgépeknél például előfordulhat, hogy a pilóta éjjel, vagy ködben nem tudja helyesen megítélni, milyen magasan van a földtől, nem látja idejekorán, hogy hegy felé repül, amiből már sok szerencsétlenség származott.

A jelenlegi magasságmérők nem eléggé megbízhatóak, mert rendszerint a gépnek csak tengerszínfeletti magasságát adják meg, de azt nem lehet róluk leolvasni, hogy pillanatról-pillanatra hogyan változik a gép valódi magassága az átrepült terület felett. Ha a pilóta, mondjuk, ködben repül, teljesen ki van szolgáltatva így a vak véletlennek s magasságmérője esetleg a helyes magasságot jelzi, mikor a kővetkező pillanatban talán gépével együtt szétzúzódik egy hegy oldalán.

Braun bécsi feltaláló szerint az ilyen esetek a jövőben nem fordulhatnak elő, ha a repülőgépeket és léghajókat az ő új magasságmérő készülékével szerelik fel. Ez az érdekes műszer nem a magassággal együtt járó légnyomás-változást méri, mint a mostani magasságmérők, hanem azon a fizikai megfigyelésen alapszik, hogy a testek súlya annál kisebb lesz, minél messzebbre kerülnek a földtől.

A huszonhatesztendős fiatal tudós ennek az elvnek felhasználásával súllyal felszerelt, ingaszerű műszert szerkesztett, mely a súly megkönnyebbedése folytán skálabeosztáson mozgó mutatóval mutatja azt a magasságot, amelyben a gép a valóságban (tehát nem a tenger színéhez képest) a föld felett tartózkodik.

Ha emelkedik, súly könnyebbé válik s a mutató egymásután jelzi a szaporódó száz- és ezermétereket, ha pedig süllyed, ugyanolyan mértékben jelez mindig kisebb és kisebb magasságot, amint a gépmadár közeledik a talajhoz. Ha pedig hegy kerül útjába, a mutató gyors magasságvesztességet jelez s a pilóta sietve feljebbkormányozhatja gépét, hogy áthágjon a veszedelmes akadályon. Ilyen módon akkor is baj nélkül repülhet át a hegyek felett, ha a köd olyan sűrű, hogy az orránál se lát tovább.

A hajózásban ma aránylag ritkán történnek szerencsétlenségek, de azért a tenger még mindig megköveteli a maga áldozatait. Előfordul olykor, hogy a hajó a partok előtt, a kikötő közelében zátonyra fut a nagy viharban; az orkán miatt hajó, mentőcsónak nem férkőzhet hozzá és a parton állók tehetetlenül kénytelenek nézni, hogy fulladnak szemük láttára a vízbe a hajó utasai és személyzete.

Minden, tengerparttal és hajózással bíró ország ezért parti őrségeket szervezett, melyek feladata, hogy ilyen esetekben segítségére siessenek a hajósoknak. Teszi ezt pedig akként, hogy alkalmas vetőszerkezettel rakétát lő a partról a hajóra.

A legújabb magasságmérőgép: a keresztinga. Ismeretes, hogy a mai repülőgépek az elért magasságot u. n. barometrikus magasságmérővel mérik, melynek óriási hátránya, hogy nem a felszállás helyétől tényleg elért, hanem a tenger színétől számított magasságot jelzi. A pilótáknak azonban szükségük van arra is, hogy tudják, ténylegesen milyen magasan repülnek a földterület felett.

Ezt a problémát mindezideig nem tudták megoldani, míg végül egy fiatal bécsi feltaláló Hans von Braun megszerkesztette a kereszt ingán alapuló magasságmérőt. Ez a szerkezet azon a tudományos tételen alapul, hogy a földtől távolodó testek állandóan veszítenek súlyukból. Az új magasságmérő nemcsak azt méri, hogy a repülőgép milyen magasan jár, hanem jelzi a hegyek vagy síkságok közeledését is és ezzel megbecsülhetetlen szolgálatokat tesz a pilótának.