(Egy talizmán különös történte.)
Ismeretes dolog, hogy vannak talizmánok és amulettek, melyekhez az a baljós legenda fűződik, hogy tulajdonosaikra szerencsétlenséget hoznak. Itt vannak például a híres Hope-gyémántok, melyeknek kék kövei milliós vagyont érnek s amelyek tulajdonosaikra a 16. század óla csak szerencsétlenséget hoztak.

A kék gyémántok első európai tulajdonosával a velencei Morosini-val kezdődik a szerencsétlenségek sora. Morosini kevéssel a vagyontérő kincsek megszerzése után pestisben halt meg. A baljós gyémántok utolsó tulajdonosa, az amerikai MacLean a Titanic katasztrófájánál a hullámsírban lelte halálát.

Véletlenek furcsa sorozata ez, vagy puszta kitalálás? Egészen bizonyos, hogy a véletlennek is és az emberi képzelőerőnek is szerepe van a talizmánok köré fűződő legendakör kialakításában, hogy azonban az ilyen haljós talizmánoknak néha természetes és meglepően logikus magyarázata is van, arra példa a híres angol műgyűjtőnek John Asgarde-nek váratlan halála, mely egy ilyen baljós talizmán megszerzésének köszönhető.

Sir Asgarde óriási vagyon ura volt és gyűjtési szenvedélyére hatalmas összegeket költött minden esztendőben, lett légyen az egyiptomi papyrus vagy drágakő, egyformán érdekelte Asgarde-t. Különösen keleti, római és görög kéziratokban volt gazdag Sir Asgarde gyűjteménye, mely ritka kéziratokban egy középfajta múzeummal is felvehette volna a versenyt.

Legértékesebb kincse azonban a világon páratlanul álló óragyűjteménye volt. Az ókori homok és vízórától a tizennyolcadik századbeli művészi kivitelű naptáróráig minden lehetséges óraunikumot megszerzett magának. Akkor még nem is sejtette, hogy ez az óragyűjtési szenvedélye fogja szörnyű halálát okozni.

Néhány hónappal ezelőtt egy olaszországi útja során Nápolyba vetette a végzet. Ezt az olaszországi útját is elsősorban gyűjtőszenvedélye vezette s Velencétől Sziciliáig száz meg száz régiségboltot felkutatott. Nápoly egyik zúguccájában, egy-kis régiségüzletben talált egy valóságon műkincset jelentő régi zsebórát.

Az óra címlapján a tizenkét római szám helyett az állatöv tizenkét csillagképét ábrázolta. Ezeket a képeket művészi tökéllyel festette hajdan egy régi festő keze az email címlapra. Egyidejűleg megszerezte Asgarde az óra hiteles élettörténetét is, mely szerint azt a 17. században készítették és már számtalan tulajdonosára hozott szerencsétlenséget.

Az óra éppen egy ilyen talizmán volt. Az angol műgyűjtőnek annyira megtetszett az óra, hogy nem törődött a hozzáfűződő baljós legendakörrel, hanem nyolcezer líráért megvette, sőt eddig viselt arany zsebórája helyett ezentúl ezt a régi órát hordta mellényzsebében.

Rövid idővel később - körülbelül három héttel Londonban való visszaérkezése után - Asgarde megbetegedett. Heves gyomorfájás kínozta csakhamar kénytelen volt szanatóriumba vonulni. Az orvosi vizsgálat Asgarde gyomra közelében egy rosszindulatú tumort talált, melyet semmiféle kezeléssel nem tudtak eltűntetni. Nem késett soká a diagnózis, megállapították, hogy a szörnyű daganat: rák.

A beteg állapota egyre rosszabbodott, az orvosok kénytelenek voltak konstatálni, hogy menthetetlen. Pár hét múlva Asgarde meghalt. Minthogy a régi óra és Asgarde betegsége közötti összefüggésről még a műgyűjtő életében valóságos legendakör támadt Asgarde halála után elhatározták, hogy a furcsa órát kimerítő vizsgálatnak vetik alá.

A vizsgálat azután meglepő eredményre vezetett. Az óra belsejében apró kristályokat találtak és a kémia azt eredményezte, hogy rádióaktív rádium tartalmú ásványról van szó. A kristály kisugárzása okozta a műgyűjtő halálát. Szegény Asgarde, jól vette az órát, mert hiszen az abban talált ásványok magukban is hatalmas értéket képviselnek, csakhogy ezért a jó vételért halálával fizetett.

Így derült ki, hogy mi volt az oka az óra baljós hírnevének és mi volt a tulajdonképpeni és természetes oka annak a balszerencsének, mely az óra mindenkori tulajdonosát kísérte a 17. századtól napjainkig. Az órát nyilván ezekben a sötét századokban bosszú céljára használta fel valaki. Ez az eset azonban érdekes tanúbizonysága annak, hogy a rádium felfedezése előtt már századokkal ismerték bizonyos radioaktív anyagok végzetes hatását.

Íme a szerencsétlenség egy talizmánja köré fonódó babonának természetes logikus magyarázata.