Pár érdekes adat az amerikai cipő karrierjéhez és bukásához. A prosperity esztendeiben (mintha századokkal ezelőtt lett volna) egy-egy amerikai polgárra évente átlagosan hat pár cipő jutott. A lakosság óriási többsége egyáltalán nem talpaltatta cipőjét. Minek cipőt talpaltatni, amikor a talpalás áráért már majdnem lehet kapni új cipőt.

Ez az idő a cipőgyárosok aránykora volt. Képzeljük el, hogy évente majd 400 millió cipőt fogyasztott az U. S. A. lakossága. New-York szemetesládáiból ebben az időben egy egész európai nagyváros lakosságát tűrhetően fel leheteti volna cipővel „ruházni”.

Aztán azonban minden vonalon bekövetkezett a krach. Az automobilvásárlók száma pedig ugyanúgy csökkent, mint a cipővásárlóké. És ekkor „zseniális” amerikaiak újra felfedezték Columbus tojását: a cipőt talpalni is lehet. Egyre-másra nyíltak a gyorstalpalók, mert hiszen Amerika ma már ott tart, hogy bizony a lakosság egy részének mindössze csak egy pár cipője van.

A gyorstalpaló üzemek konjunkturája a szegénység konjunkturája Amerikában. Mit tegyen az az ember, akinek csak egy pár cipője van, a rajtalevővel együtt és ennek az egy párnak is lyukas a talpa? Erre a szegénységre építi üzemét az amerikai gyorstalpaló. Ezek az üzemek valósággal újra megjavították a cipőtalpalás világrekordját.

A tökéletes gépek és a betanított személyzet pontos összedolgozása révén a cipőtalpalás világrekordja 25 percre szállt alá. Amerikai furcsaság. Bemégy egy ilyen gyors talpaló üzletbe. Az üzlet egyrészében páholyszerű boxok állnak. Ezek a furcsa páholyok csak derékig takarják el az embert. Beülsz ebbe a különös páholyba. A legnagyobb lelki nyugalommal leveted cipődet és átadod az egyik segédnek. Kapsz egy számot róla.

Harisnyában nyugodtan ülhetsz a páholyban, mert hiszen lábadat senkise láthatja. A boxok célja éppen az, hogy a szegény ember akinek esetleg lyukas a harisnyája, ne szégyelje lábát. A gyorstalpalók ugyanazzal a pszichológiával dolgoznak, mint az automatabüffék.

A szegény és szégyenlős emberekre alapozzák üzletüket és a számítás beválik. A boxokban ülő feleket természetesen rádió szórakoztatja, de a rádión kívül illusztrált lapok újságok is rendelkezésükre állanak, akárcsak a fogorvos előszobájában. Most ugyanezt az ötletet a newyorki szabók is megakarják valósítani. Vasalás, javítás - alsóruhában megvárható.

A nagyobb cipőüzemek, árúházak már tisztában vannak azzal, hogy a kereskedelem legnehezebb ága a cipőeladás, különösen hölgyeknek. Mert a nő mindig kisebb cipőt akar venni, mint amekkora a lába s emellett azt is szeretné, ha a cipő nem szorítana. Amerikában az elárusítókat háromhónapos tanfolyamon képezik ki a cipőeladásra s ennek a tanfolyamnak legfontosabb tantárgya a - vevő lélektana.