Hajmeresztő vádak, mázsás gorombaságok, rendőri beavatkozás...

A finom Benczur utca őszi csöndjében tomboló hangorkán harsogott bele vasárnap délelőtt. Előkelő mágnáspalota rokokó termének ablakai rezegtek a vihartól, amely odabent bömbölt a plafonon lebegő rózsaszínű angyalkák alatt. Egy jólelkű emberekből alakult jeles egyesület, az állatvédőké tartott közgyűlést Follért Károly nyugalmazott államtitkár elnökletével és az izzó hangulatban.
a legsúlyosabb gorombaságok röpködtek állatvédőről állatvédőre – derekasan megtermett becsületsértésnek, amelyeknek a hangját az utca járókelői is meghallották odalent.

Már napirend előtt izzó volt a hangulat amikor Fleischer egyesületi tag azért támadt rá az elnökségre, mert az bevonta az egyesület bástyái közé a nyugalmazott és aktív postások jelentős tömegeit, akik egyáltalán nem fizetnek tagdíjat és csak arra valók – szerinte-, hogy az elnökségnek nyakra – főre bizalmat szavazzanak és a lelkes ellenzéket letörjék.

Bartos Árpád ugyanakkor viharos fölháborodás közepette utasította vissza a támadásokat, amelyek az egyesület hivatalos lapjában az állatvédelem”-ben a néhai Rin-Tin-Tin személyével és presztisével kapcsolatban elhangzottak.

Rin-Tin-Tinről – mondta a fölszólaló – azt meri állítani hivatalos lapunk, hogy csupán a mozirendező ügyességének köszönheti karrierjét. Márpedig, tisztelt közgyűlés, ez a nagyszerű állat többet tett világszerte az állatvédelem propagandájáért, mint ennek a lapnak egész szerkesztősége!

Élénk helyeslés kísérte a beszédet, különösen a nagyszámú hölgyek tapsoltak lelkesen és sűrűn röpködtek az elnökség felé a harcias kérdések: hogyan egyeztethető össze a hivatalos lapnak ez a lekicsinylő véleménye Rin-Tin-Tinről az állatvédői mentalitással? Ez állatvédő mentalitás? - kiáltozták minden oldalról a közgyűlés egész folyama alatt, ha valami nem tetszett az ellenzéknek.

Szemmellátható volt, hogy az ellenzék zöme a hölgyekből telik ki, akik néha sikoltozó izgalommal percekig lármáztak – míg a mungók nagyrészt összecsavarodott aggastyánok, többnyire feketébe öltözött ünnepélyes urak, akik a jobboldalon ültek egy csoportban. ,,Hisztérikák”- legyintett lenézően a hölgyek felé egy kopasz ur, kiment és becsapta az ajtót. Most már Mezei Ödön, az állatvédelmi régi harcosa beszélt, parlamentárisan püfölte az elnökséget, míg a hölgyek kórusa egyre zajosan lett.

Mezei hajmeresztő vádakat hangoztatott az egyesület égisze alatt működő kutyaotthon és kutyagondozó ellen. Elmondotta, hogy penzióba adott macskák után hosszú hónapokon keresztül fizettetik a penziódíjat, amikor a cirmosok már régen kimúltak a rossz bánásmód következtében.

Dr. Kovács – a kutyaszanatórium főembere – olyan utasítást adott az ápolónak, hogy egy kimúlt cica helyett adjon valami hasonlót a gazdájának. Ne mondja, hogy kedvence nincsen többé az élők sorában és ha akadékoskodna, magyarázza meg neki, hogy a cica azért változott meg, mert vedlés alatt szőrt cserélt.

A hölgyek rettentő zajjal, a fölháborodás elemi erejű kitöréseivel követik Mezei beszédét. A kormánypárt oldaláról viszont gunyos megjegyzések röpködnek. -,,Mi van ezen nevetni való”- kiabál magánkívül Mezei.- Igazi állatvédők ilyenkor a zsebkendőjüket veszik elő és sírnak!”
Az igazi állatvédők, különösen a hölgyek, valóban ezt cselekedték: elővették a zsebkendőjüket és sírtak. Amikor azután Mezei rátért arra, hogy a kutyapenzióban majdnem mindegyik ápolt szopornyicát kap a piszok és a durva bánásmód miatt, egymásután sikoltottak föl, a szemüket
törölgetve.
- Szopornyicát!... ó, szörnyűség!
Csakhogy ez még semmi – folytatta az ellenzék szónoka. A szegény kutyusok alá nem adnak tiszta szalmát, holott a szopornyica ragályos betegség. ,,A szalma drága -szokta mondani dr. Kovács- kutyát pedig százszám lehet kapni. Az olcsóbb!” A kormánypárt közbeszólásai és az ellenzék viharzása közben – az elnöki viharcsengő egyre szól!- mondja el két artistafoxi bus történetét, majd zokogó hölgyek kórusától kísérve, előadja, hogy egy kétesztendős kutya farkát és fülét vágták le vérzéselállító óvóintézkedések nélkül, amire a kutya elvérzett...”