Párhuzamot találtak a napfoltok gyakorisága és a tifusz- és kolerajárványok fellépte között is, sőt az utolsó nagyobb kolera járvány 1896-ban szintén napfolt maximum idejére esett.

A kultúra úgy mint a pestist, az utóbbi betegségeket is kiirtotta Közép-Európából és csak néha elszigetelt eseteként jelentkeznek, nagyobb járvánnyá már sohasem fajulnak. Egyedül az influenza, vagy mint újabban nevezik a spanyolnátha (Grippe) ellen nem találtak még hathatós védekezési módot.

Éppen azért, mert az influenzát a különböző korokban más és más névvel illették, kissé nehezebb volt kinyomozni régebbi elterjedéseinek időpontjait. Gondos statisztikai kutatások alapján azonban mégis kimutathatták szakaszosságát és ugyancsak a napfoltok gyakoriságával való párhuzamosságát.

Rendkívül érdekes felfedezés az is, hogy az influenza évszázadokon át rendszerint a kolerajárványok után lépett fel. Ez megerősítette már azt a beigazoltunk játszó felfogást, hogy az influenza nem akkor pusztított a legjobban, amikor a napfoltok száma a legnagyobb, hanem közvetlenül előtte, főként azonban közvetlenül utána.

Nagyobb járványok voltak például 1557, 1647, 1737, 1826 és 1918-ban. Ezeket az időközöket egymástól átlag 90 esztendő választja el, ami nyolc 11 éves napfoltperiódusnak felel meg. Ebből arra következtetnek, hogy újabb heves járvány kitörése csak kb. 2010 körül várható.

Módfelett érdekes, hogy az 1891-es influenzajárvány idején a legnagyobb megbetegedések száma 33 hetenként fokozódott, amiből a legutóbbi járvány idején arra következtettek, hogy 1920 januárjában a járvány még egyszer megerősödik, aminthogy az utóbb be is következett.

Akik amellett kardoskodnak, hogy. a csillagok járása is befolyásolja az ember egészséget, azt állítják, hogy ez a 33 hetes időköz a Vénusz bolygó (alkony vagy hajnalcsillag) naphoz viszonyított állásával van kapcsolatban. Egyébként a legközelebbi influenzajárványt 1911-re várják, mert kb. akkor lesz a Napon levő foltok száma megint a legnagyobb.

Jellemző, hogy az influenzajárvány nincs valamely évszakhoz kötve, s nyáron éppen olyan erővel terjedhet el, mint télen. Fellépte és megszűnése szinte váratlannak mondható. Igy pl. 1847-ben Angliában, Dániában, Belgiumban, Franciaországban és Svájcban egészen érthetetlenül egyszerre minden látható ok nélkül szünt meg.

Sokszor viszont szinte ugrásszerűen terjedt el. Az 1819-iki járvány alkalmával pl. Ausztrália minden kikötőjét elzárta s partra csak az szállhatott, aki előbb az egészségügyi állomásokon több napi vizsgálatnak és fertőtlenítésnek vetette alá magát. Ennek ellenére Ausztráliában a járvány mégis kitört!

Az influenza, vagy spanyolnátha kitörésének az újabb orvosi vizsgálatok szerint a szárazság kedvez. A legutóbbi és a mostani, de csak Nyugat-Európára szorítkozó gyenge járvány is Marokkó felöl indult meg. Ugy látszik, hogy az afrikai száraz éghajlat a kórokozójának életképességét előmozdítja, illetve fentartja. Európába mindkét utóbbi esetben akkor jött át, amikor az északnyugati Afrikában dúlt viharok a port, homokot felkavarták.

Ezek a szelek szárnyain átkerültek a mi szárazföldünkre. Most ősszel is, mint 12 év előtt a járvány kitörését Spanyolországban, Franciaországban és Belgiumban téglavörösszínű poresők előzték meg. Ha a most mult hónapok eléggé csapadékosak, nedvesek voltak is, a járvány csupán azért terjedhetett, mert az emberek a szervezete ilyenkor télidőben nem eléggé ellenálló. S

okan nemcsak hogy nem védekeznek a nedves hideg ellen célszerű öltözködéssel, hanem nincsen bennük elég lelkierő sem - ellene küzdeni. Elernyed szellemi és munkakedvük, már pedig ezek az egészségnek legfőbb megóvói. Nem viselik el a hideget az anyagcserezavarokkal, reumával és neurálgiában szenvedők sem.

Csökkentett ellenállóképességű szervezet a járványos betegségek okozói számára kitűnő talaj. Így ha már egyszer megbetegedtünk, elsősorban is erős és kitartó akarattal szinte önszuggesztióval kell mielőbbi gyógyulásunkat előmozdítanunk. Nincs még bebizonyítva, de úgy látszik a napfoltok is bizonyos úton-módon csökkentik a szervezet ellenállóképeségét és a járványok ezért terjednek el ilyenkor jobban.

Bár a napfoltok a Föld mágnességében és légköri elektromosságában változásokat elő is idéznek, arra még nem volt eset, hogy a napfoltokra egyéb káros hatást reáfoghattunk volna. Éppen ezért, ha idegrendszerünk épségét megőrizzük, még a legveszedelmesebb járványoknak is nyugodtan nézhetünk szemébe, aggodalomra pedig okunk soha sincs!

Massány Ernő dr.