Így különösen nagy vakbele van a lónak elefántnak, orrszarvúnak, tapírnak, házinyúlnak, a kengurunak is míg a kérődzők vakbele aránylag kisebb, mert ezek nagyterjedelmű összetett gyomra a nyersrost emésztésére van berendezve. Kettős vakbele van a Cyclothurus lajhárnak, a Manatus syrenának, mely hat nyakcsigolyájáról is nevezetes, több madárnak, a tyúknak is.

A patásokhoz, másoktól a rágcsálókhoz sorozott Hyraxnak, két egymásután következő vakbele van; az első talán a Meckel-féle bélöbölnek, az embryonalis szíktömlő maradványának felel meg. A vakbél kialakulásánál is észrevehet ő és megállapítható az alkalmazkodás törvénye.

Úgy, mint az állkapocs, a fogak, a gyomor és egyéb, a táplálkozás szolgálatában álló szervek a táplálék minősége szerint alakulnak ki az egyes állatfajokban különböző módon, a vakbél is félreismerhetetlenül alkalmazkodik a táplálkozás módjához és az emésztőkészülék egyéb részeihez.

A bélben működő emésztőnedvek a gyomorból, a májból és a hasnyálmirigyből kerülnek elő; a bélnek saját mirigyei (Lieberkühn-, Brunner-mirigyek) által termelt váladék az emésztésnél alárendeltebb jelentőségű, inkább védőhatást fejt ki a bél nyálkahártyájára. A bél különösen a felszívódásra van berendezve, erre szolgálnak a középbélben, a vékonybélben a bélbolyhok.

Az utóbélben, a vastagbélben ilyenek már nincsenek, ennek felületét különféle kiöblösödések nagyobbítják meg: gömbalakéi kitágulásaiban (ló), spirális redőiben (nyúl) hosszabb ideig tartózkodik, vesztegel a béltartalom, mialatt nemcsak a felszívódásra jut több idő és a bélpép chymus, víztartalmának nagy része felszívódik, miáltal a bél tartalma mind sűrűbb és szilárdabb lesz, hanem ezalatt a továbbemésztésre is van alkalom. Különösen áll ez a növényevők terjedelmes vakbelére nézve, a nyers rost emésztésére vonatkozólag.

Egyes állatfajokon feltűnő a gyomor és a vakbél befogadóképessé közötti viszonosság, nevezetesen ezekben a vakbél terjedelme, befogad képessége és felszívódási felületének nagysága szembetűnően fordított arányban áll a gyomor nagyságával és felületének terjedelmével. Különöse növényevő állatokon állapítható meg ez a kölcsönös vonatkozás az emésztőcső egyes takarmánykamráinak kialakulására vonatkozólag: a gyomor és vakbél kapacitása egymást kölcsönösen kiegészítheti.

De alapvető, elvi jelentőségű különbség van a gyomorba és a vakbélben végbemenő emésztési folyamatok között. A gyomorban erjesztők, fermentumok hatnak, a vak bélben ellenben baktériumok okozta szétesés megy végbe, amelyhez hasonló a gyomorban csupán a kérődzőknél, a hörcsögnél és még néhány más állatfajban fordul elő.

A nyers rost baktériumos feltárása és erjesztése által széndioxyd, methan, tejsav, vajsav keletkezik. A baktériumok mellett egyes növényevők vakbelében Infusuriumok is szerepelnek a vakbél emésztési folyamatainál.