125 millióval emelkedett egy év alatt a földbirtok terhe
Keserüen hangzik ugyan, de igaz, hogy a magyar pénzügyi politikát két tulajdonság jellemzi, mindkettő negativ természetü. Az egyik az őszinteség, a másik a bátorság teljes hiánya. Bizonyos haladást meg lehet ugyan állapitani körülbelül egy félév óta, de még mindig messze tartunk attól az őszinteségtől, amely nélkül ezt a szörnyü zürzavart, amely szép hazánkban e percben uralkodik, sohasem fogjuk eltakaritani.
Hónapokig haboztunk, hogy beszüntessük-e s mely mértékig külföldi tartozásaink megfizetését, holott már a mult év szeptemberében a Népszövetség pénzügyi bizottságának minden tagja tudja, hogy Magyarország számára nincsen más kiut, mint a fizetések beszüntetése. Ha csak néhány hónappal előbb vesszük igénybe a transzfermoratóriumot, semmit se vesztettünk, de milyen sokat nyerhettünk volna.
Akár a transzfermoratórium kérdésében, ugy habozik ma a kormány abban a kérdésben, mely eszközökkel, mely határig s milyen mértékben könnyitsünk a magyar mezőgazdaság elviselhetetlen terhein, a kamatok hatósági leszállitásával, moratóriummal vagy adósságtörléssel? Hogy ez a probléma előbb vagy utóbb megoldást fog követelni, azt mindenki látta. Logikus lett volna tehát a megoldásra fölkészülni.
Sem előkészület nem történt – ez az őszinteség hiánya, sem a megoldásra nincs terve a kormánynak – ez viszont a bátorság hiánya. Holott, mint minden magán szakembernek, a kormánynak is rendelkezésére állanak a Statisztikai Hivatal által a magyar földbirtok eladósodásáról gyüjtött adatok.
Ezek az adatok lesujtó képet mutatnak.
A magyar földbirtok nettó megterhelése, amely az 1926. évet megelőzően csupán 125 millió pengőre volt becsülhető, 1930 végén már 1570.4 milliót tett ki, 1630 millióra növekedett a bankzárlatot megelőző napokban s 1931 végén megközelitő becslés szerint elérte az 1690 millió pengőt.
A növekedés annál aggasztóbb, mert hiszen az elmult évben uj kölcsönt mezőgazdasági birtokra már csak elvétve vagy egyáltalán nem folyósitottak s igy előállott az a helyzet, hogy a magyar földbirtokot terhelő adósság egy év alatt annyival szaporodott, mint amennyit az egész földteher a szanálás után kitett és ez a szaporulat majdnem kizárólag fizetetlenül maradt kamatokból, költségekből, adókból és árutartozásokból állott elő. Még szomorubb hangon szólnak a számok, ha e földteher eloszlását nézzük.
Minél kisebb a birtok, annál nagyobb a terhe.
Amig az ötven holdnál nagyobb birtoktestekre az összteherből csak 553 millió pengő esik, addig az ötven holdnál kisebb birtokokat 1137 millió pengőnyi roppant teher nyomja.
Még élesebben kitetszik ez az aránytalan és egyenlőtlen megterhelés, ha tekintetbe vesszük, hogy a kisbirtok holdjára 343, a nagybirtok holdjára csak 121 pengő teher esik. Az aránytalanság ugyanilyen kirivó, ha a kamatterheket egybevetjük, mert mig a nagybirtok holdanként és évenként 5 pengőt fizet kamat fejében, addig ez az évi és holdankénti kamat a kisbirtoknál 10.5 pengőt tesz ki.
A hosszulejáratu jelzálogos kölcsönöknél a kamatteher egyforma a kis- és nagybirtoknál egyaránt, de mig a kisbirtok terheinek csak 40%-a esik a jelzálogos kölcsönökre, a nagybirtok terhének már 58.8%-a előnyös kamatozásu jelzálogkölcsön; mig egyéb kölcsönei után a nagybirtok 1.6 pengőt fizet holdanként és évenként kamat fejében, addig a kisbirtoknál ez az évi és holdankénti kamat 5.6%-ot tesz ki.
Távol áll tőlünk, hogy e szembeállitásból azt a következtetést vonjuk le, hogy a nagybirtoknak nincsenek sorvasztó gondjai, de ezek az egymásmellett fölsorolt számok világosan és ellentmondást nem türőn megmutatják, milyen irányban kell elindulnia a teherkönnyitési akciónak.
A másik alapvető principium a következő: 1930 végén a földbirtok nettó megterhelése 1570 millió volt. Ebből jelzálogos kölcsönökre esett 660, egyéb kölcsönökre 688 és egyéb terhekre 222 millió pengő. Az összteher 1931 végéig megközelitően 125 millió pengővel szaporodott s miután tudjuk, hogy 1931-ben uj jelzálogos kölcsön ritkább volt, mint a fehér holló, s ebből következik, hogy az 1931-ben bekebelezett követelések tulnyomó része sem uj, hanem régi tartozás, vagy régi tartozásból származó tőkésitett kamat vagy költség.
Meg kell tehát akadályozni, hogy az 1931. év folyamán fölgyülemlett tartozások megsemmisitő sullyal nehezedjenek a mezőgazdaságra, meg kell akadályozni, hogy a rangsorban messzi hátul álló követelések árverésbe, romlásba és pusztulásba kergessék a birtokosok százait.
A következő teendő a jelzálogos kölcsönökön kivül bekebelezett egyéb tartozások kamatainak csökkentése volna, sorban következnék az esedékességek automatikus kitolása a jóhiszemü hitelező egyidejü védelmével. A dolgoknak ezt a fejlődését persze előre lehetett látni abban a percben, amikor a gabona és később egyéb mezőgazdasági termékek árai hirtelen süllyedni kezdtek.
Kormányzás előrelátást jelent a francia mondás szerint.
Gouverner c’est prévoir. Nálunk, Magyarországon ebben a kérdésben is bebizonyitották, hogy ime, előrelátás nélkül is lehet kormányozni.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!