Azt állítja, hogy nem a felesége Henry Fordnak. A kormányzó fiát, aki a Ford – műveknél dolgozott, jól ismeri: ,, Sokat járt Detroitban a házunkban...”

Szombaton reggel két előkelő amerikai hölgy érkezett Budapestre Románia felől. A Dunapalotába hajtattak, ahol az egyik Mrs. Mary Ford néven, a másik Mrs.Alger néven jelentkezett be. A szállóban percek alatt elterjedt a hír, hogy Henry Ford felesége az előkelő amerikai hölgy, a barátnője pedig Alger szenátornak, a Mac Kinley- kormány egykori hadügyminiszterének özvegye.

Mrs. Ford személyazonosságát megerősíteni látszott, hogy állandó lakóhelyének ,, Detroit” U. S. A.-t írta a bejelentőlapra. A két hölgynél nemsokára megjelent a szállodában őrgróf Csáky- Pallavicini Hyppolit, az IBUSZ főtisztviselője, aki a Budapestre érkező előkelő idegeneknek szokta bemutatni a fővárost. Az ő kalauzolásával indultak utnak és végigcsinálták a külföldiek szokásos progjamját. Délután bementek a Grill-könyvkereskedésbe, ahol néhány Tauchnitz- könyvet vásároltak és megvették ,,Magyarország történeté”-t, amelyet Zichy Edina grófnő fordított angolra. Magyar emléktárgyakat is vásároltak a szálloda közelében lévő üzletekben, de
nem költöttek sokat: - ,,Nagyon spórolni kell!” - mondotta Mrs. Ford.

Munkatársunk beszélt Csáky- Pallavicini őrgróffal és megkérdezte tőle: tényleg Henry Ford felesége érkezett-e Budapestre?
Nem merek – válaszolta – sem határozott igennel, sem nemmel felelni. Nekem föltűnt, hogy az ,,American Express Company” a levelek és táviratok hosszu sorával hívta fől figyelmünket a megérkezésükre, ami egyébként nem szokott előfordulni.

Munkatársunk vasárnap fölkereste Mrs. Fordot a Dunapalotában levő apartmanjában. Az ajtóban könnyű tavaszi kabátban, cigarettázva megjelent: egy őszülő haju, karcsu finom arcu hölgy, Mrs. Ford.
Ön azt hiszi, hogy én Henry Fordnak, az autógyárosnak a felesége vagyok? - nevet föl Mrs. Ford. - Csalódást kell önnek okoznom: én nem vagyok Henry Ford felesége. A férjem bankár Detroitban. Persze, már hozzászoktam, hogy mindenütt Henry Ford feleségének néznek! Minden városban ujra meg ujra ki kell állnom a riporterek ostromát...Az American Express sürgönyei? Ó, ezek nem nekem szólnak, hanem a barátnőmnek, Mrs. Algernek! Az ő férje a Chasc National Bank igazgatósági tagja volt és mint ilyen, az Amerikan Expressnél is nagy volt a befolyása.

Amerikáról kezdünk beszélgetni.

- Nálunk mindenki annyit ér – mondja Mrs. Ford -, amennyit dolgozik, itt pedig sokszor csodálkozom rajta, hogy milyen hódolatteljes tiszteletet tanusítanak olyanok iránt, akiket csak a születésük emel ki az emberek közül. Ezért tetszett nekünk, hogy Horthy kormányzó fia eljött hozzánk Detroitba egyszerű munkásnak...
- Mrs. Ford ön ismeri a kormányzó fiát?
Persze, hogy ismerem. Sokat járt Detroitban a házunkban. Ő persze, hiszen ő éppen a Ford- gyárban dolgozott... No nézze, erre nem is gondoltam... Sajnálom, hogy nem érünk rá most fölkeresni! Majd legközelebb, hiszen Budapestre ugyis nemsokára vissza kell jönnünk. Két nap ebben a városban nem elég...

Mrs. Ford bucsuzik: hétfőn délben utazik tovább Bécsbe és igazán sajnálja, hogy nem mondhat valami érdekeset, hiszen – ismétli – nem Henry Ford felesége....