Magyar köztudat szerint Irinyi János hazánkfia 1836-ban, Bécsben találta fel a foszforos gyufát. Azt mondják, találmánya egy sikertelen előadási kísérletnek következménye. Előadás után azonnal beszerezte a szükséges anyagokat s másnap bemutatta a kész gyufát.

Némelyek szerint találmányát néhány fillérért engedte át annak a szatócsnak, akitől a gyufa előállításához szükséges anyagokat vásárolta; mások szerint Rőmer István 80 forintot fizetett a találmányért. Bármelyik állítás legyen igaz, csak azt bizonyíthatja, hogy Irinyi találmányának világra szóló értékét nem ismerte fel.

Tudjuk, hogy Rőmer István, Preshel János és Pollák A. M. vetették meg Ausztria hatalmas gyufaiparnak alapját: de arról semmit sem tudunk, hogy Rőmer értékesítette-e vállalatuk fejlesztése érdekében Irinyi találmányát, vagy azt csak azért vette meg, hogy egy versenyvállalat keletkezését megakadályozza.

Ellenben bizonyos, hogy Irinyi 1840 után 1848-ig, Pesten megpróbálta találmányának ipari és kereskedelmi értékesítését, de nem nagy szerencsével. Az 1848/49-i események következtében pedig más célok szolgálatába állította kémiai ismereteit
.
A foszforos gyufa feltalálóját megnevezni ma sem tudjuk. Ullmann, „Encyclopaedie der techn. Chernie” című nagy munkája 12. kötet 407. lapján azt olvashatjuk... „A foszforos gyufa feltalálását se a würtenibergi Kammerernek, se az angol Walkernek (John), se a magyar Irinyinek nem tulajdoníthatjuk, hanem miként a nagy találmányokkal lenni szokott, többek egyazon gondolat gyakorlati megvalósítására fordított munkájának végső eredménye.”

Lehet, hogy Ausztriában meg Magyarországon gyufagyártásra a közönséges foszfort Irinyi alkalmazta először: de történelmi tény, hogy Párizsban már 1805-ben állítottak elő gyufát foszforral. Derepas már 1809-ben keresett eljárást, a foszfor gyorségésnek mérséklésére. Derosne 1816-ban szakasztott olyan eljárás szerint készítette dörzsölésre meggyuló gyufáit, mint amilyenek szerint készítették ő utána mások is, még jó sokáig.

1833-ban már több országban megjelent a foszforos gyufa s adataink vannak, hogy ugyanabban az évben Bécsben Preshef, Darmstadtban Fr. Moldenhauer foszforos gyufákat gyártott. 1835-ben Trevany az oxigént adó káliumchlorátot részben ólomperoxiddal meg barnakővel, 1837-ben Preshel barna ólomperoxiddal, Böttger ólomperoxiddal meg salétrommal kezdette helyettesíteni.

Ezek után az újítások után rohamos fejlődésnek indult a gyufaipar; nagy gyufagyárakat építettek Darmstadtban, Bécsben, Svédországban, de történetükben egyetlen szó sem fordul elő arról, hogy a siker előidézésében az Irinyi-féle találmánynak is volt valamelyes szerepe.

A rendelkezésemre álló adatokból nem következtethetem, hogy a foszforos gyufát Irinyi találta fel: de azt állíthatom, hogy gyártását Magyarországon először ő kísérelte meg, még pedig olyan eljárás szerint, amelyet önállóan, mindenkitől függetlenül ő állapított meg.

Dr. Ilosvay Lajos