Ha az idegek mentén terjed tovább a lepra, akkor eleinte nagy fájdalmak kínozzák a beteget. De ez az állapot nem tart nagyon sokáig és most kezdődik tulajdonképpen a súlyos veszedelem. Az érzőidegek elpusztulnak és a beteg nem érez többé semmit - fájdalmat sem. Megvágja, megszúrja, megégeti magát – oda se neki.

Természetesen az ilyen beteg nemcsak sokkal könnyebben sebzi meg magát, mint más, hanem hamarosan súlyos sebfertőzésbe kell hogy essék, hiszen nincs rá semmi oka, hogy a sebeivel - amelyek nem fájnak - törődjék. Rövidesen beáll az üszkösödés, amely - és nem is a tulajdonképpeni betegség - elragadja a bélpoklost. De nemcsak az érző idegek, hanem azok is elsorvadnak, amelyek az izmokhoz haladnak és az izmok mozgását szabályozzák.

Ennek viszont bénulások, izomzsugorodások és súlyos izomgörcsök lesznek a következményei. Hogy, melyik lepratípus van előtérben az egyes vidékek és talán természeti behatások szerint változik. Oroszországban például 1892-ben az összes lepraeseteknek csak 8, Indiában viszont 3l%-a volt olyan, hogy bőri és idegtünetek keverten léptek fel a betegeken.

Nemcsak a lepra-bacillus hasonlít a gümőkóréra, hanem azok az elváltozások is, amelyek a bacillus pusztításai nyomán a szervezetben végbemennek, emlékeztetnek a tuberkulotikus folyamatokra. A test sejtjei sajátságos burjánzáson mennek át és éppen ez az oka annak, hogy a bőr daganatai, vagy az idegek lefutása mentén fellépő jellegzetes csomók létrejönnek.

Hasonló burjánzással találkozunk azonban egyes belső szervekben is: különösen májban, lépben, herében, mellékherében. Aránylag legritkábban vesz részt ebben a folyamatban a bél és ezért a bélpoklosság kifejezés éppenséggel nem nagyon találó.

A betegség lefolyása rendkívül hosszadalmas, 10-15 éven keresztül is elhúzódik és vagy valamilyen szervi baj, vagy általános elgyengülés vet neki véget. A hosszas senyvedést hosszabb-rövidebb ideig tartó javulási időszakok válthatják fel, de a visszaesések aztán annál vehemensebbek.

A lepra biztos gyógyszerével még ma is adós az orvostudomány. Annál nagyobb a fejlődés a betegség megelőzésének, tehát a tőle való védekezésnek a terén. A beteg szigorú izolálásának szükségességét ma már mindenütt belátják és 1897-ben Berlinben nemzetközi leprakongresszust tartottak, amelyen kimondták a bélpoklos betegek bejelentésének, felügyeletének és elszigetelésének kötelező voltát.

Ez az elv Norvégiában - Európa egyik leprafészkében szép sikereket mutathat fel; itt a leprások száma a XIX. század utolsó negyedében a gondos, de egyúttal emberséges egészségügyi intézkedések hatása alatt egy negyedére csökkent.

A betegek izolálása különböző módon történhet. Ha a környezet tisztában van az öt fenyegető veszéllyel és az óvakodás szükségével, akkor otthoni ápolás is megengedhető. Sokkal célszerűbb azonban a betegek internálása. A „lepra-szériákban” a beteget higiénikus viszonyok veszik körül és ez nagyon enyhíti a kórt, amely ilyen körülmények között néha hosszú évekig lappangóvá válhat.

Norvégián kívül Svédországban is él még néhány leprás beteg. Ma körülbelül 20-30 lehet a számuk. A Balti-tenger vidékén és a Krim-félszigeten néhány száz bélpoklos beteget tartanak számon. A Balkán-félszigeten és Törökországban sem halt még ki egészen a lepra és Spanyolországban meg Portugáliában mintegy ezerre becsülik a leprás betegek számát. Európa többi részein azonban immár nagyon régen nem fordult elő megbetegedés.

Annál gazdagabb azonban leprában Afrika, ahol az ókor ideje óta nem sok javulás történt ezen a téren. Különösen a Nilus, valamint a Vörös- és Földközi-tenger partvidéke fertőzött. Ázsiában előfordul a lepra Szíriában, Arábiában, Palesztinában, Jaffában, Perzsiában, sűrűn Elő-és Hátsó-Indiában, nemkülönben Kínában és Japánban is. Ausztrália mentes maradt a bélpoklosságtól; csupán a bevándorlók között fordult elő egy-két megbetegedés.

A lepra szörnyű korbácsa tehát még suhog az emberiség felett, de Európának sikerült elhárítania maga felől a veszedelmet. A siker titka az erélyes védelmi rendszabályoknak köszönhető, minthogy a gyógykezelés - amint azt cikkünk elején már említettük - gyenge lábon áll. Próbálkoznak széruminjekciókkal, jódtartalmú gyógyszerekkel és különböző olaj- meg balzsam-kúrákkal, de speciális gyógyszer a bélpoklosság ellen még ma sem áll rendelkezésre.

Dr. Friedich Seitz