Kőszeg, május 29.
Vasárnap ide érkezett Horthy Miklós kormányzó, hogy résztvegyen a város védelmének 400 éves jubileumán. A városháza közgyülési termében Jambrich polgármester üdvözölte a kormányzót, aki hosszabb beszéddel válaszolt.

Előbb Jurisich Miklósról. Kőszeg várának hősi védőjéről, a magyar és a török barátságról emlékezett meg, azután így folytatta beszédét:
- Ma nem a bástyafokon és a lövészárkokban, hanem a mindennapi élet, a létföntartás küzdelmeiben van szükség a kitartás, a hősiesség erényeire. Csodák nem történnek! Pénzügyi helyzetünk csak ugy javulhat, ha bizva a nemzetközi helyzet jobbrafordulásában, mindenki odaadó munkával, takarékossággal, igyekszik saját sorsán javítani és első becsületbeli kötelességének tekinti, hogy az állammal szemben a pénzügyi következményeknek, ha tud megfeleljen. Az államhatalom minden lehetőt megtesz, hogy a hibájukon kívül bajbajutottak sorsán könnyítsen, de ehhez szükséges, hogy azok, akik a törvényes adókat fizetni képesek, ezt első kötelességüknek tartsák.

Az olyan esetek, mint aminő Zala vármegyében fordult elő nemrég, fölötte sajnálatosak, azonban ezeket arra fölhasználni, hogy kiváló csendőrségünk ellen izgassanak, bün. A csendőrség, amely az államhatalmat érvényesiti, hazánk büszkesége volt mindig. Még ma is emlegetik és visszasirják a kakastollasokat mindazok, akik nem feledték el azokat az időket, amidőn fölbomlott a rend és meghalt az igazság. Mindnyájan reméljük, hogy az eljövendő nemzetközi konferenciáknak lesz bátorságuk a nehéz helyzetet radikálisan meggyógyítani.

De ha ez nem sikerülne, akkor sem leszünk mi a legnehezebb helyzetben, mert agrárállam lévén, a nemzet megélhetése biztosítva van és a rendről és nyugalomról gondoskodni fogunk. Ha pedig beáll a nemzetközi gazdasági helyzet javulása, minden okunk megvan a legjobb reményekre. Magyarország földrajzi helyzete nagyon kedvező. Vizi uton Európa szivébe hozhatunk mindent, csak a szükséges segédeszközöket kell megteremteni. Saját mezőgazdaságunk termékeivel pedig egy európai állam termelése sem versenyezhet.

A jövő eme körvonalaiban látom a fiatalság ma annyira nehéz sorsának az orvoslását is. Ehhez azonban arra van szükség, hogy az ifjuság, bármely társadalmi osztályhoz tartozzék, ne a hivatali szobák felé összpontosítsa minden törekvését, hanem menjenek minél többen a termelő pályákra és a kereskedői pályára is, amely nagy lehetőségeket fog nyujtani. Legyenek meggyőződve, hogy azok, akik e válságos helyzetben az ország sorsát intézik, mindent elkövetnek a bajok lehető csökkentése és mielőbbi megszüntetése érdekében.

Ne higyjenek azoknak, akik a nehéz időket a csüggedés, a bizalmatlanság, a kétségbeesés mérgezet levegőjének terjesztésére használják föl. Egymással összefogva, egymásban és a jobb jövőben bizva kell a ma gondterhes napjain keresztülküzdeni magunkat!