Almakukacok a mikrofon előtt – Háromszázmillió csillagot látni egy amerikai csillagvizsgáló két és fél méter átmérőjű tükörteleszkópján - Épül a világ legnagyobb távcsöve - Mérleg a milligram százezredrészének mérésére - Már a lármát is mérik - A hazugságmérő és a gondolatolvasó készülék.


A világ, az élet, a termeszet csupa titok, rejtelem és csoda. Az ember pedig, mióta a Földön él, egyebet sem tesz, mint a Természet hét lakattal lezárt titkait feszegeti. Mindaddig azonban, míg ebbeli törekvésében kizárólag érzékszerveire volt utalva, fáradozásának csak nagyon kevés eredménye volt.

Mert az emberi érzékszervek nagyon tökéletlen műszerek. Látóképességünk korlátozott, igen apró tárgyakat szabadszemmel már nem veszünk észre és messzire sem lát el a szem. Fülünk sem hall minden túlságosan mély és magas hangokat sem. Ízlelő-, szagló és tapintó érzékünk is meglehetősen korlátozott. Így nem is csoda, hogy sokáig hiába iparkodtunk megismerni a természet rejtelmeit.

Mióta azonban mesterséges műszerekkel rendelkezünk, melyek mintegy megsokszorozzák érzékszerveink erejét, olyan természeti jelenségeket és tényeket is tanulmányozhatunk, melyekről eddig fogalmunk volt. Ki tudott például valamit a mikroszkóp feltalálása előtt az ázalék állatokról, véglényekről, baktériumokról, sejtekről? Ki ismerte a teleszkóp felhasználása előtt a Holdhegyeket, a Napfoltokat, a Marscsatornákat, a Saturnus-gyűrűt, a távoli ködfoltokat és csillag halmazokat?

Ki hallott arról, hogy egy ezred milliméter, egy százezred milligramot is pontosan le lehet mérni és ki hitte volna, hogy valamikor pontosan meg fogják állapítani a Földgömb súlyát, legújabb mérések szerint hatezer trillió tonna.

Mindezt a modern tudomány csodálatos tökéletességű, hajszálfinom műszerei tették lehetővé, melyek új, eddig nem sejtett ismeretekkel gazdagították tudásunkat és bebizonyították, hogy nemcsak az létezik, amit puszta szemünkkel látunk és puszta fülünkkel hallunk, hanem azon túl, azon kívül is van valami. Sőt a Természet jelenségeinek túlnyomó része olyan területeken játszódik le ahová érzékszerveinkkel már nem hatolhatunk.

Íme néhány találomra kiragadott példa a modern tudomány csodálatos műszerarzenáljából. Az öntelt magát szerfelett nagyratartó embert azzal szokás csúfolni, hogy „még a fű növését is hallja”, azaz lehetetlen dolgokra is képesnek tartja magát. Nos, ez nem is olyan lehetetlen dolog, mert a fű növését ma már mindenki hallhatja, nem is kell ehhez valami lángésznek lennie.

Csak két, egymással szembenálló könnyű fémkorong kell hozzá, melyik közül az egyiket valami módon a fűszálhoz, vagy más növény szárához erősítjük, a másik pedig szilárdan le van rögzítve. A korongokat drótokkal egy rádiószerű készülékhez kapcsoljuk, mely tele van elektróncsövekkel, tekercsekkel, kondenzátorokkal és más a közönséges rádiókészülékből jól ismert alkatrészekkel. Még a hangszóró sem hiányzik.

Ha készüléket bekapcsoljuk búgó, sivitó hang tör elő a hangszóróból. Bizonyos idő mulva azt vesszük észre, hogy a hang magassága megváltozott anélkül, hogy a géphez nyúltunk volna. Amint úgyanis a fűszál, vagy a növény szára növekszik, lassan-lassan magával viszi a reáerősített fémlapot. A két fémlemez egymásközötti távolsága megváltozik, ami megváltoztatja a készülékben keringő villamos áram rezgését és ezzel a hangszóróban a hangmagasságát is.

Noha a növekedés végtelenül lassan folyik, szabadszemmel nem is követhető, az érzékeny műszer megérzi már azt a tizezredmilliméternyi nagyobbodást is, amivel a növényszára másodpercről-másodpercre magasabb lesz és hangváltozással nyomon kíséri. Ilyen módon tehát bármilyen növény növekedését füllel hallhatóan megfigyelhetjük.

A rádiólámpáknak ezt a bámulatos érzékenységét egy másik műszer is felhasználja: a „hangmikroszkóp”. Lényegében ez is elektróncsöves erősítőszerkezet, melyhez mikrofón és hangszóró van kapcsolva. Feladata pedig az, hogy végtelenül gyenge hangokat erősítsen fel és tegyen hallhatóvá számunkra.

Hiszen tudjuk, milyen érzékeny a rádió mikrofónja, az előadónak még a lélekzését, a kezében tartott papír zizegését is felveszi és közvetiti. A hangmikroszkó mikrofónja oly finom szerkezetű, hogy még azt az el elképzelhetetlenül gyenge neszt is felfogja, amit az almában rágódó kukáicszájának mozgása okoz és százezerszeresen felerősítve, hangszóróban hallhatóvá teszi.

A mikrofón tehát voltaképen nem más, mint egy rendkívül érzékeny mesterséges fül, az emberi hallószerv kiegészítő műszere.