Legfőbb oka: a mértéktelen húsevés.

Több mim 200 évvel ezelőtt élt Londonban egy kiváló orvos - Sydenham Thomas, - aki a modern orvostudomány egyik úttörő szelleme volt. Többek között neki köszönhető a chinin-nek, ennek az áldásos lázcsillapítószernek az elterjesztése is. Sydenham maga is beteg volt; betegsége nagy fájdalmakat okozott neki, de aki annyi embert mentett meg - önmagán nem tudott segíteni.

Az orvosok akkor még teljesen tehetetlenül és értetlenül álltak szemben ezzel a kórral, amelynek nemcsak okát és gyógyításának módját, hanem még tüzetes leírását sem ismerték. A beteg orvos maga volt az első, aki latinnyelvű könyvben pontosan leírta a betegséget. A könyv címe: A podagráról szóló értekezés. A betegség, melyről szól: a köszvény.

Sok idő eltelt azóta, de a köszvény lényegével voltaképpen még ma sem vagyunk tisztában. Pedig - bár korántsem életveszélyes betegségről van szó, - de mégis sok embernek okoz nagy fájdalmakat és sok beteget tesz időelőtt munkaképtelenné. A nagyközönség meg éppenséggel csak annyit tud róla, hogy idősebb embereket támad meg, akiknek aztán „fájnak a vén csontjaik”. Gyakran összecserélik a reumával, pedig az egészen más természetű baj és magyarul csúznak hívják. Legfeljebb annyi közös van köztük, hogy a köszvény is, a csúz is többnyire a test izületeinek megbetegedése.

Igaz ugyan, hogy a köszvény más szervekben is jelentkezhetik, de az izületek megbetegedése mégis a legjellegzetesebb tünet. Rendszerint a „köszvényrohammal" kezdődik a dolog, amely „roham” azonban akár egy hétig is eltarthat. A köszvényes beteg rendszerint már jól tudja, hogy mikor fog a roham bekövetkezni, minthogy különböző baljóslatú előjelek gépnek fel előtte: étvágytalanság, rosszkedvűség, izomfájdalmak és néha hőemelkedés is.

A roham maga rendszerint az éjszaka folyamán vagy a hajnali órákban köszönt be. Hirtelen heves, égető fájdalmakra ébred a beteg, melyeknek székhelye többnyire a láb nagyujjának tövében van. A lábujj izülete ezen a helyen megdagad, a bőr felette vörös és forró lesz, a környék viszerei kidüllednek. Ugyanekkor borzongás, és láz fogja el a beteget. Igy tart ez reggelig: ekkor a fájdalom alábbhagy és a beteget izzadság veri ki.

Csupán az ízület marad kissé dagadt, hogy a következő éjszaka újra kezdődjenek benne a csavarszorítókra és tüzes harapófogókra emlékeztető fájdalmak. Néhány hasonló, roham után a köszvény kezd átterjedni a többi izületre is és krónikussá válik. Sorra kerülnek a láb többi izületei, majd a kéz izületei. Az izületek környéke össze-vissza dagad és a formátlan, bütykös végtagok már messziről jelzik, hogy gazdájuk köszvényben szenved.

Mindennek következtében a járás megnehezül, a kézimunka akadályozva van, majd ezeken az izületi panaszokon kívül egész sereg más tünet is kínozni kezdi a köszvényes beteget. Emésztési zavarokkal küzdhet, a légi utakat hurutok támadhatják meg, vesegyulladás léphet fel és gyakran látunk köszvénnyel karöltve véredényelmeszesedést, reumát vagy asztmát megjelenni.

Amikor a köszvényes izületeket alapos bonctani és vegytani vizsgálat alá vetették, azt a sajátságos dolgot tapasztalták, hogy az izületek belseje tele van szórva apró kristályokkal. A vegyelemzés szerint e kristályok húgysavas sókból állnak. A húgysav nagyon komplikált összetételű sav, amely megtalálható az ú. n. sejtmagvakban, tehát a test parányi építőköveinek - a sejteknek - belsejében.

De nemcsak a mi testünk sejtjelben van ez a sav, hanem az állatokéban is. Ha tehát állati táplálékot veszünk magunkhoz - nevezetesen: húst, - akkor a benne lévő sok sejttel együtt sok sejtmagot is eszünk, úgyhogy sok húgysav kerül szervezetünkbe. A húgysavból a testben húgysavas só keletkezik és a sókat a vese a vizeletben kirekeszti a testből.

A köszvényes betegnek már most éppen az a baja, hogy veséje nem tudja a húgysavas só kristályait kirekeszteni. Ennek többféle oka lehet. Lehet maga a vese a hibás. De lehet az is, hogy a vese ártatlan a dologban és a köszvényes beteg vére nem eléggé „oldóképes”, vagyis a kristályok nem oldódnak fel benne.

A vérben oldatlanul tovasodródó kristályok azután az izületekben és a test egyéb helyein, mint valami szűrőben, fennakadnak és öszszegyülemlenek. Persze ez csak elmélet, de az bizonyos, hogy a köszvény a húgysav anyagcseréjének rendellenessége és ez a köszvényes beteg vérének vizsgálatából bármikor igazolható.

Fogasabb kérdés, hogy miért éppen a test bizonyos izületeiben kezdődik az előbb említett kristálylerakódás. Talán ezért van a kéz és a láb a leginkább veszélyeztetve, mert a legtávolabb esik a szívtől és a vérkeringés lassúbb lévén, a kristályok kiválására is több van?