Károlyi Gyula gróf miniszterelnök szombaton Bethlen István gróffal egyidőben történt kihallgatása után a válsághirekről a következő jelentést tette:
- Az én tudomásom szerint kormányválság nincs!

A miniszterelnök, bizonyára legjobbhiszemü nyilatkozatával szemben a tényállás az, hogy két hét óta a verebek is válságról csiripelnek. Komoly politikai válságban vagyunk, mégpedig kettős válság van: válságba került a kormány és válságba a kormánypárti többség. Helyesebben az egységes párt belső válsága idézte föl és tette akuttá a kormányválságot.

A Bethlen-kormány külpolitikai és belpolitikai értéke rendszerének stabilitása volt. Bethlen váratlan visszavonulásával, az államháztartás rendszertelenségeinek és rendetlenségeinek nyilvánosságra kerülésével, a pénzügyi és gazdasági helyzet meredek lecsuszásával, a mezőgazdaság, kereskedelem és ipar ijesztő elszegényedésével, a pénzforgalom elmeszesedésével, a köztisztviselők fizetésének ismételt csökkentésével, a külkereskedelmi szerződések flaskójával ez az országos hangulat jelentékeny megváltozott, a rendszerbe vetett hit megrendült és a volt miniszterelnök presztizse sulyos csorbát szenvedett.

Károlyi kormányzásának az első félévben alig volt ellenzéke. A szélsőbaltól a szélsőjobbig ugy a Ház, mint a közvélemény elismerte a politikailag gyakorlatlan, de a puritánságig egyszerű miniszterelnök jószándékát, aki elfogulatlanul és pártatlanul igyekszik sziszifuszi munkáját végezni. Az ellenzéki pártok nem okoztak nehézséget a kormánynak, sőt támogatták, nehogy ismét a régi párturalmi rendszer váltsa föl azt, az egységes párton pedig sokkal mélyebb nyomokat hagytak a Bethlen visszavonulását közvetlenül követő események, sehogy az uj kormány mézesheteit megzavarták volna.

A kormánypártban az első Károly-ellenes mozgalmakat az ellenzék egyrészének koncentrációs törekvései váltották ki, amelyeket Bethlen utóda nyiltan helyeselt. Itt a csirája annak a fronde-nak, amely ma tényleg az egységes párt tulnyomó többségét Károlyi Gyula ellen csatasorban állítja! Károlyi és kétségtelen szempontokból vállalta a rákényszerített szerepet, habár világosan láthatta, hogy az ő kormánya a mai világgazdasági helyzetben sem kikerülni, sem megoldani, sem leigázni nem tudja a nehézségeket. Egy olyan hajót kell kormányoznia, amely a hullámok játékának van kitéve, hogy a szirten, amely szétzuzással, hol a habon, amely elnyeléssel fenyegeti. Arra azonban aligha számított, hogy saját legénysége mondja föl a barátságot, a támogatást és a szolgálatot.

Károlyi a kormányt támogató pártok meglazult figyelmét csak ugy állíthatja vissza, ha fölhatalmazást kap a Ház föloszlatására. Ezt a fölhatalmazást eddig aligha kapta meg, mert különben a kormánypárti viharok, mint annyiszor, ismét elsimultak volna.

Neptun szigonyát vágta a tengerbe és mintha olajjal öntötték volna végig a tajtékzó hullámokat!
Károlyi-Neptun szigony nélkül ül a bársonyszékben és nem tud parancsolni a hullámoknak. Nem tud, de lehet, hogy nem is akar. Károlyinak a párt nem szivügye. Ő türhető parlamenti atmoszférát kívánt és kevéssé foglalkoztatta, hogy a háta mögött ülő többség lelkesedésből, vagy az irgalmatlan helyzet parancsolta kényszerüségből támogatja. Annyi bizonyos, hogy Károlyi Gyula annak a tudatában vállalta a kormányt, hogy kritikusabb és baljoslatubb időket az uj alkotmányosság óta nem élt át az ország, mint az Ur 1932-ik esztendejében.

Más, keményebb kötésü, elhatározottabb, vonzóbb, kevésbé cirkumsprektusos egyéniség, mint Károlyi Gyula sem hegeszthette volna be gazdasági organizmusunk tátongó sebeit, de bizonyos, hogy a nagy tömegekre üditőbb, reményteljesebb és jótékonyabb politikával enyhítette volna a fájdalmakat, egyenlő arányban, igazságosabban osztva szét a gondokat minden termelési ágra és minden rendü és rangu polgárra.

Az a gazdasági iskola, vagy amint széltében mondják, az „ortodox gazdasági politika”, amelynek Popovics és Teleszky a reprezentánsai, az idők folyamán nem bizonyult célravezetőnek, berozsdásodott kormányzati ballaszttá vált.
Szuggesztiv erejét pedig nemcsak a tömegekre, hanem még a kapitalisták keskeny rétegére is elvesztette.

A Károlyi-rezsimben nem volt meg az a rugalmasság, amely lehetővé tette volna, hogy pénzügyi politikája vagy belpolitikája a folyton változó uj helyzetekhez alkalmazkodjék. Az egységes párt hamarabb visszanyerte lélekjelenlétét, mint az ország.

Főként a 70-80 főre rugó agrárcsoport vette észre a vidéki választóknak az ellenzéki agrárpártokhoz való igazodását és így születtek meg a kormánypárti agrárpontok, amelyeket Károlyi igen kesernyésen, kénytelen-kelletlen elfogadott. A termésrendelet elvetése aztán ujból előtérbe hozta a bolétát, amelyet pedig ugy a fölhatalmazási vitában, mint a költségvetés során ugyszólván kivétel nélkül elvetendőnek tartottak a fölszólalók. A boléta bevezetése 60 millió pengővel terheli az államkasszát és Korányi pénzügyminiszter bejelentette Károlyinak, hogy ilyen módon nem tudja biztosítani az államháztartás egyensulyát. Ehhez a fölfogáshoz csatlakozott a miniszterelnök is. Közben azonban a kormánypárton belül is szakadás állott be és ma már éles határvonal választja el egyrészt az agrárokat a nagyiparosoktól, másrészt nem is leplezett bizalmatlanság a kisgazdákat a nagybirtokosoktól. A szituáció tehát valóban zürzavaros a többség berkeiben, ahol a bethleni értelemben vett egységnek ma már nyoma sincs.

Ehhez adjuk hozzá, hogy az országban a polgárság széles rétegeiben a fáradtság, kimerültség, álomkór, tespedés tünetei mutatkoznak, mintha a hitnek minden szála kettészakadt s mintha a bizalomban minden reménye elsorvadt volna. Károlyi helytelenül itéli meg a helyzetet, ha ugy véli, hogy nincs politikai válság: komoly válság van és ha az illetékesek tudomásul nem akarják venni, ugy ez a válság mélyülni fog.

Az ellenzéknek e veszedelmes krizis megoldása tekintetében nincs tanácsadó szerepe. Remélhető, hogy a kormányzó Bethlen István szombati kihallgatása után most már az ellenzéki pártok vezéregyéniségeit is meg fogja hallgatni.

A kormányválságnak – bár ennek okai, mint ismertettük, részen Károlyi elkedvetlenedésére vezethetők vissza, részben pénzügyi természetűek – a megoldása külpolitikai momentumoktól függ. Tény az, hogy Károlyi Gyula már hetekkel ezelőtt el volt határozva arra, hogy a költségvetésnek felsőházi tárgyalása, illetve megszavazása után fölajánlja lemondását a kormányzónak. Illetékes körök ezzel kapcsolatban kivétel nélkül arra számítottak, hogy Károlyi ujból megbizást kap és ezt a megbizást vállalja is. Uj helyzetet teremtett azonban az egységes párt céltudatos és félre nem érthető akciója, amely a Károlyiénál erősebb, határozottabb és a képviselőház többségére több joggal támaszkodó kormányt követelt.

Három utód nevét emlegették: Bethlen István grófét, Gömbös Gyuláét és Keresztes-Fischer Ferencét. Péntek este Bethlen és Keresztes-Fischer fölkeresték Károlyit a miniszterelnökségen, ahol közel másfél órát tárgyaltak.

A volt miniszterelnök és a belügyminiszter arra kérték Károlyit, hogy vezesse tovább az ügyeket, annál is inkább, mert döntő fontosságu külpolitikai tárgyalások előtt áll az ország.
Károlyi visszavonulása Walkót és Korányit is hasonló elhatározásra késztetné, ez pedig a megkezdett tárgyalásokat kedvezőtlenül, zavarólag befolyásolhatná. A szombati kihallgatáson ugyancsak sorsdöntő külpolitikai érdekekről volt szó, amelyek mellett a belpolitikai és pártproblémák meglehetősen háttérbe szorultak.

Károlyi Gyula még vasárnap estig nem határozott: marad-e vagy távozik? A helyzet tehát még e pillanatban is bizonytalan, mégis több jel arra vall, hogy miután az illetékes faktorok külpolitikai okokból a mai helyzetnek további föntartását kivánják, az elkedvetlenedett miniszterelnök, ha e hónap végén a kormányzó elé is terjeszti az összkormány lemondását, az ujabb megbizást vállalni fogja.

Egyébként Gömbös Gyula is ezt az ideiglenes megoldást támogatta, amely a lausannei-i konferencia befejezéséig elhalasztja a magyar politikai válság végleges tisztázását. A legközelebbi napok fordulata tehát Károlyi elhatározásán mulik. Míg az egységes pártban minden erjed, forr és kavarog, a másik kormánytámogató párt, a keresztény gazdasági párt meglehetős passzivitással néz a kibontakozás elé.

Megformulázott álláspontjuk az, hogy akár Károlyi kap megbizást, akár más személyiség venné át a kormány vezetését, teljes programmal kell, hogy jöjjön, amelynek első pontja: pártközi értekezlet készitse elő a választói reformot. Az uj választójog szerintük csak titkos és lajstromos lehet. A választójogi javaslat elkészítése, benyujtása és letárgyalása nem kapcsolatos a Ház föloszlatásával, mert ez a külpolitikai és gazdasági helyzettel áll szoros összefüggésben.